A szarvasmarha – 5. rész
Hogyan takarmányozzuk a tehenet ellés után?
Az ellésben kimerült tehenet mihelyt lenyalta borját, itassuk meg langyos korpás ivóssal. A borjazás utáni első napon 1 kg, a második napon 1,5 kg, a harmadik napon 2 kg abrak legyen az ivósban, búzakorpából, árpadarából, zabdarából összekeverve. Mellé adjunk 5-6 kg finom szénát. Csak fokozatosan adjunk több abrakot, és a teljes abrakadagot csak 15-20 nap elteltével kezdjük etetni. Az ellés utáni napokban hideg vízzel ne kínáljuk a tehenet, mert ez hátráltatja a méh tisztulását. A tehén elszokott a nagytömegű, nehezen emészthető takarmánytól, ezért szalmát, szilázst az első 10 napban ne etessünk vele. Azután is fokozatosan kezdjük el etetésüket. 5-6 nap után megkezdhetjük télen a répa, nyáron a zöldtakarmányok fokozatos etetését. Ha romlik a tehén étvágya, azonnal csökkentsük takarmányadagját.
Miért szükséges az előreetetés vagy ráetetés?
Borjazás után az egészséges tehén tejtermelése állandóan emelkedik, és a 4-8. héten éri el a legnagyobb napi tejmennyiséget. Az első hetek igen alkalmasak arra, hogy a tehén szervezetében tartalék-táplálóanyagokat raktározzunk fel.
Azzal tehát, hogy a tehénnek az első hetekben 2-3 literrel több tejre adunk pótabrakot, mint amennyi tejet ad, nagyobb tejelésre serkentjük. Ezt nevezzük előreetetésnek vagy ráetetésnek.
A jól tejelő tehén ugyanis, amikor eléri a legnagyobb napi termelést, nem tud annyi takarmányt elfogyasztani, amennyi elegendő volna a tejtermelésre. Az ellés utáni második, harmadik héttől kezdve 4-5 naponként emeljük 0,5-1 kg-mal az abrakadagot mindaddig, amíg a tej mennyisége is emelkedik. Vigyázzunk azonban, hogy a frissfejős tehén be ne zabáljon, mert akkor azonnal elveszti étvágyát és csökken a tejhozama. A frissfejős tehenet akkor is érdemes háromszor etetni, ha később napjában majd csak kétszer fogjuk etetni és fejni.
Sokan csak az olyan tehenet tartják jó tejelőnek, amelyik az ellés után mint frissfejős lesoványodik. Abban igazuk van, hogy az ilyen tehén jó tejelő, mert a tejtermelésre még saját testéből is von el táplálóanyagokat. Ha azonban elegendő tartalék-táplálóanyaggal rendelkezne szervezetében, és ha termelése szerint takarmányozzák, nem kell hogy lesoványodjon. Aki frissfejős tehenét szűken takarmányozza az ellés utáni hetekben, az igen rossz üzletet csinál, mert a tejet az olcsóbb takarmány helyett a tehén drágábban pótolható kondíciójával fizeti meg.
Mit tegyünk, ha borjazás után méhelőesést kap a tehén?
Az ellés alatt vagy néhány órával utána, főleg a nehezen ellett tehénen előfordulhat, hogy a méh fala a péranyíláson kitüremkedik. A kilógó méh sötétvörös színű. A tehén nyugtalan, erőlködik, felkel, lefekszik. Azonnal hívjunk állatorvost, és amíg megérkezik, ügyeljünk arra, hogy a kitüremkedett méh nem szennyeződjék. A tehén alá tegyünk tiszta, friss almot, a kilógó méh alá terítsünk tiszta törülközőt vagy lepedőt. Hogy a méh falának finom hártyája ki ne száradjon, locsolgassuk gyengén sós, hideg vízzel. A tehén állásának hátsó harmadát 20-25 cm-rel fel kell emelni, hogy az a vályú felé lejtsen. Ha az állatorvos nem tud idejében jönni, öblítsük le a kilógó méhet bőségesen hideg vízzel, és felállítva a tehenet, próbáljuk visszahelyezni a méhet. Az állatorvosi kezelésre természetesen még ezután is szükség van.
Mi okozza az ellési bénulást?
Az ellési bénulás leginkább jól tejelő teheneken lép fel, a borjazás utáni első vagy második napon. A betegség hirtelen kezdődik. A tehén először nyugtalankodik, ide-oda tipeg, aztán lefekszik, elhagyja magát, lábait kinyújtja. Fejét hátra hajtja a vállára, nem pislog, elbódult, hörgőn horkolva szedi a lélegzetet. Ha megtapintjuk testét, feltűnően hűvösnek érezzük. A tőgy duzzadt, a bimbók kékesvörösek.
Az ellési bénulást az váltja ki, hogy a hirtelen meginduló bőséges tejeléssel igen sok mész távozik el a szervezetből, amit a szervezet nem tud pótolni és a mész hiánya bódulást okoz. Az ellési bénulásos tehénhez késedelem nélkül hívjunk állatorvost, mert orvosi segítség nélkül el is pusztulhat.
Legtöbbször megelőzhető az ellési bénulás, ha a tehénnek az ellés előtt bőven adunk abrakadagjában korpát, és ha gondoskodunk ellés előtt a naponkénti kiadós jártatásról, mozgatásról.
Mi okozza a tehén koraellését és elvetélését?
Ha a borjú a vemhesség nyolcadik hónapjában jön világra, tehát már kifejlődött, akkor beszélünk koraellésről. A koraszülött borjú természetesen gyengébb, mint a rendes ideig kihordott, de meleg istállóban kellő gondossággal életben tartható és felnevelhető. Koraellés oka lehet a tehén hasát ért ütés, rúgás, a túlságosan elhűlt takarmány, sok hideg víz ivása, a tehén meghajszolása, felfúvódása, fertőző betegség.
Ha a borjú a 7-8. hónapot nem éri meg az anyja méhében, holtan születik, vagy a születés után azonnal elpusztul, elvetélésről beszélünk. Az elvetélést az előbb elmondott káros hatásokon kívül legtöbbször a “fertőző elvetélés” vagy más néven brucellózis kórokozói idézik elő. Ilyen esetben a tehén legtöbbször vemhessége 6-7. hónapjában vetél el. Más kórokozó is okozhat vetélést, ez azonban korábban, 3-4. hónapban következik be. A vemhesség elején elvetett magzat könnyen távozik, legtöbbször észre sem vesszük. A vemhesség későbbi időszakában a vetélni készülő tehén tőgye, pérája megduzzad, a far oldalai besüppednek, a tej egy-két nappal előbb megváltozik és hasonló lesz a föcstejhez.
A vetélt tehenet minden esetben vizsgáltassuk meg az állatorvossal, mert a beteg tehén méhében, magzatburkaiban, magzatvizében, tejében nagytömegű kórokozó csíra van. Ezek más állatokat a takarmánnyal, a tejjel, a szájon keresztül, a bőrön, a lábvégeken és a tőgyön a keletkezett sebeken keresztül fertőzik (a beteg bikától pedig a fedeztetéskor fertőződik). A fertőzés a trágyával, a takarmánnyal, a villával, a seprűvel, a ruhán, cipőn, kézen, stb. hurcolható tovább.
A fertőzés megelőzése érdekében ügyeljünk a következőkre: ismeretlen helyről csak akkor vásároljunk tehenet, üszőt, ha az állatorvosi vizsgálat szerint nem fertőzöttek. Elléskor a tehén helyét alaposan takarítsuk ki és fertőtlenítsük. A magzatburkokat ássuk el vagy égessük el. A tehenet addig ne fedeztessük, mígy teljesen ki nem tisztul.
Ellés után mikor fedeztessük a tehenet?
Ha rendben folyt le a borjazás, az ellés utáni első folyatáskor fedeztessük be a tehenet. Az évenkénti rendszeres borjazás és a tejelés érdekében törekedjünk arra, hogy az elléstől számított harmadik hónapon túl már ne maradjon üresen a tehenünk. Ha elegendő szénánk, takarmányrépánk, jó silótakarmányunk van télire, abrak is jut szükség szerint, legjobb, ha március és május hónapok között fedeztetjük be tehenünket, hogy az decembertől-februárig megborjazzon. A télen született borjúval többet tudunk foglalkozni, a borjak fertőző betegségei is ritkábban jelentkeznek, nincs annyi baj a tejitatással sem. A borjú 2-4 hónapos korában már kijárhat a friss legelőre és a következő tél beálltáig jól megedződik, megerősödik. Ha kevés takarmányunk van télire, tehenünket jobb június-augusztusban befolyatni, hogy az ellés tavaszra essék. A frissfejős tehén így hamar jut legelőre és zöldtakarmányhoz. Ugyanígy vagyunk a télen ellett tehénnel is, amelyik a jó legelőn kora nyári zöldtakarmányokon másodszor is frissfejős lesz.
Legtöbb baj a nyári borjakkal van. A hőség, a legyek és betegségek kórokozói nagyon meggyötrik az újszülöttet. Nyári ellés után a tehén is kevesebb tejet ad.
Következő részünkben a borjú születés utáni etetésével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.
