Háztáji (haszon)állattartás – 28. rész

A kecske tartása – 2. rész

A mai részben a kecskék etetésével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó, kitérünk a szabad és istállóban tartott állatok takarmányozására, egyéb kecske-betegségekre.

Mennyi abrakot adjunk a kecskének?

A kecskének, mint minden tejtermelő állatnak, abrak is szükséges. Ha a teljesítőképességének kihasználására törekszünk, akkor abrakot is kell adnunk, mert tisztán szálastakarmánnyal vagy hulladékkal etetve ezt a képességét nem tudjuk kihozni.

Előzőleg már vázoltuk, hogy a legelőn tartott kecskétől 1-1,5, ha nagyon jó tejtermelő, úgy 2 liter tejet várhatunk. Most azokat az időszakokat soroljuk fel, amikor feltétlenül kívánatos és kifizetődő az abrak etetése. Adjunk abrakkiegészítést:

  • elapasztás után az úgynevezett kitőgyeltetésre
  • ellés után (korpás ivós) és a szoptatási időben
  • a növendéknek, elválasztásától 8-10 hónapos koráig, különösen, ha korán akarjuk tenyésztésbe fogni
  • bakkecskének a hágatás időszakában.

Mivel mind a növekedéshez, mind a tejtermeléshez sok fehérjét tartalmazó abraktakarmány etetése szükséges, elsősorban ezek alkossák a kecske abrakját is. Legjobb a szójadara, extrahált napraforgódara, olajpogácsa, borsó, korpa. Ezekből, valamint kukoricából, árpából összeállított 30-40 dkg darakeveréket már igen meghálálják a növekedő állatok, és a tejelő kecskétől is ennek hatására kb. 1 liter tejjel többet várhatunk. A zab az ivarzásra van jó hatással, ezért a növekedő és a fedező baknak ezt adjuk.

Melyek a helytelen takarmányozás következményei?

Felfúvódást zsenge here, sok házimoslék, zöldtakarmányra való itatás okozza. A has csutakolása, jártatás, kevés szalmiákszesz vagy bálinka beadása segíthet.

A kérődzés elmaradásánál kamillatea szokott segíteni. Többnapi nem kérődzés esetén hívjunk állatorvost.

Székrekedést különösen a téli takarmányozásra való hírtelen átmenet, vagy dugító takarmányok okozzák. Egy liter vízben 5 evőkanál keserűsót oldunk fel és ebből naponta 2 dl-t adjunk. Makacs esetben csak beöntés segít, amit 1/4 székfű- évagy kamillateában oldott 1 dkg szappannal végezzünk el.

Hasmenés ritkábban fordul elő. Rendszertelen etetés, fagyott, romlott takarmány okozza. Térjünk át száraz kosztra és adjunk pörkölt zabot. Makacs hasmenés esetén hívjunk állatorvost, mert esetleg fertőzéses eredetű lehet.

Mi a jelentősége a legelőn tartásnak?

A kecske az ízek szempontjából igen válogatós. Ha legelés közben megfigyeljük, tapasztalhatjuk, hogy még a legdúsabb lucernából is csak párat harap, hogy aztán otthagyva egy gyermekláncfű levelét csemegézze, és a következő percben már egy bokor legmagasabb hajtása érdekelje.

Ezért már kora tavasszal adjuk meg az alkalmat a legelésre, mert így ő maga állítja össze étrendjét és ezzel biztosíthatja jóllakását. Jó tudni azonban, hogy egy 50 kg-os kecske napi takarmányszükségletét 3-4 kg, esetleg csak 5 kg rétifű vagy hereféléből álló zöldtakarmány fedezi. Emellett azonban 1-1,5, de még a legjobb tejelőképesség mellett is csak 2 liter tejt tud termelni. Jól gondoljuk tehát meg, hogy a kiégett legelő vajon fedezi-e kecskénk takarmányszükségletét. Ha nem, akkor a jászolból pótoljuk azt.

Itt említjük meg, hogy a kecske eredetileg hegyi állat lévén, a vizes árterületi legelőt nem kedveli. Ezeket a legelőket tehát ne a kecskével hasznosítsuk.

Pányvázzuk-e a kecskét?

Ahol nincs összefüggő legelő, de füves telkek, árkok, vasúti töltések vannak a közelben és azokon a legeltetés jogát megszereztük, igen jól lehet kecskét kipányvázva tartani. Ennek kétféle módja van. Ha nagyobb, szélesebb területünk van, úgy egy erős karót vagy vascöveket verünk le, és ahhoz erősítjük a tetszés szerinti hosszúságú pányvát. Ha árokparton, útszélen, töltésen legeltetünk, két cövek közé feszítünk ki egy erős drótot, azon legyen egy futókarika és ehhez erősítsük a kecske most már rövidebb kötelét.. Ily módon hosszabb darabot járhat be az állat. Mindkét esetben a pányván legyen egy használható forgó-szem, mert a kecske örökösen ide-oda mászkál, miközben menthetetlenül összebogozza a pányváját úgy, hogy végül esetleg még mozogni sem tud.

A növendékállatot sohase tartsuk megkötve. Ennek életeleme a pajkos, játékos ugrándozás. Ha kárt tehet valamiben, úgy inkább tartsuk kifutóban, karámban.

Hogyan takarmányozzuk az istállózott kecskét?

Nehezebb feladat előtt áll az a kecsketartó, akinek nem áll módjában állatát legelőn vagy kikötve tartani. Ilyen esetben teljesen a gazdára hárul a feladat, hogy az állat változatos ízlését kielégítse.

Egyféle takarmányból sohase tegyünk egyszerre sokat az állat elé, mert azt megunva úgyis elpazarolja. Sokszor szívesebben fogyasztja a kertből kihúzgált gyomot, paréjt, mint az előtte régen ott álló legfinomabb lucernaszénát. Az étrendet tegyük változatossá, frissen szedett lombbal, gyenge gallyakkal. Akácfa mindenütt van és ennek levelét a kecske nagyon szereti. Ha állatunkm által kevésbé kedvelt takarmányt akarunk etetni, szecskázzuk azt össze ízletesebb fűvel vagy zöldtakarmánnyal, mert szálasan csak a javát szedi ki, a többit pedig idegesen löki az alomba, ahol aztán többé már nem nyúl hozzá.

A fiatal here veszedelmes, ettől a kecske könnyen felfúvódik!

A jászolba ne adjunk gyenge és egészen friss herét vagy lucernát. Ezeket hagyjuk pár óráig fonnyadni, de

vigyázzunk, hogy ez szellős helyen történjen, és kis csomókban, mert az összefülledt, bemelegedett zöldtakarmány könnyen megbetegíti, megöli az erre érzékeny állatot. Zöldtakarmány után soha se itassunk!

Milyen istállóban tartsuk a kecskét?

Még a legelőre járó kecske is élete legnagyobb részét az istállóban tölti: éjjel nyáron is ott pihen, késő ősztől pedig

egészen oda szorul.

Azt szokták mondani: a kecske igénytelen, akárhol megfér. Ez nem egészen így van. Nem ebben áll az igénytelensége. Minden állatnak, így a kecskének is kell világosság, jó levegő, száraz alom. Ilyen feltételek mellett érezheti csak jól magát istállójában. Ha pedig ezeket a feltételeket nem adjuk meg, sötét, nedves, vizelettől bűzös, hideg odúban tartjuk, hogyan várhatunk tőle egészséges, szagmentes tejet?

A kecskét vagy meglevő istállóban tartjuk, vagy külön erre a célra építünk ólat. Az előbbi elhelyezésnek előnye, hogy ott gondos elkülönítés mellett tágas, levegős helyet biztosíthatunk. Kecskét sertéssel vagy baromfival ne tartsunk összezárva. Egy kecskére 0,75-1 méter széles és 1,3-1,5 méter hosszú állás jusson. Ha különálló deszkaólat építünk, ne hagyjunk rajta réseket. Vonjuk be kátránylemezzel és a hideg ellen rakjuk körül szalmával vagy kukoricaszárral.

Milyen berendezés legyen a kecske istállójában?

Mivel a kecske válógatós és pazarló, az istállóban szükség van jó jászolra és szénarácsra is. Ne gondoljuk azt, hogy a földre elébe dobott szénát vagy zöldet maradéktalanul megeszi. Összetúrja azt az alommal és ez nagyfokú pazarlás. A kellő magasságban elhelyezett szénarácsból szívesen szálal.

A jászol a szecskázott takarmány, abrak, zúzott burgonya és egyéb lágyeleség vagy hulladék etetésére alkalmas legyen. Általában fából készül, de jó a betonjászol is. Ne legyen túl széles, mert a hosszabb kötélen vagy esetleg boxban szabadon tartott kecske szívesen beletelepszik. Tartsuk mindig tisztán, mert az állott, megsvanyodott takarmánymaradékoktól bűzös jászolbólo még a legfinomabb eleséget sem fogyasztja szívesen az állat.

Az itatáshoz tartsunk az istállóban egy nem túlságosan nagy, tiszta vödröt, amit más célra nem használunk.

Mennyi széna kell a kecskének?

A kecskének kevés széna kell, de jó minőségű. A penészes, ázott szénát nem eszi meg, de ez betegséget (elvetélést) is okoz. Ha módunkban áll, saját kaszálónkról biztosítsuk a szükséges szénamennyiséget. Ez 200 napra kecskénként napi 1 kg-ot számítva, 2q széna. Ezt a mennyiséget szárítsuk és takarítsuk be gondosan. Egyes kecsketartóknál még ennek a kis mennyiségű szénának a betakarítása is akadályokba ütközik. Ezek részére nélkülözhetetlen, és a szénát legjobban pótolja a jól elkészített lombtakarmány. Ehhez bárki hozzájuthat és csupán kis gondosság kell az elkészítéséhez. Szellős pajtákban vagy padláson lassan szárítva ízletes téli szénapótlék, sőt, még szénánál is jobban kedvelt téli csemege.

Hogyan hasznosítsuk a kukoricaszárat és más hulladékokat?

A kukoricaszár általában elég nagy mennyiségben áll mindenkinek rendelkezésére és szénaszűk esztendőben jó pótlék. A kecske csak a levelét és címerét szereti leszedegetni. Úgy tegyük elébe, hogy ezekhez jól hozzáférhessen, mert ha nem, úgy az egész kukoricaszárat kirángatja és betapossa az alomba. A kecske a babszárat is nagyon szereti, ennél arra vigyázzunk, hogy rosszul tárolva igen hamar penészes, dohos lesz és akkor értéktelen.

Szívesen fogyasztja a kecske még a burgonya héját is. Etethetjük nyersen, de jobb párolva, összezúzva. Ebbe keverhetjük az abrakot. Fél kg-tól 2 kg-ig adagoljuk.

Itt említjük meg a csicsókát, ezt az igen jó, hasznos, könnyen termelhető növényt. Köves földeken, rétek szélén is megterem, de a jó talajokat nagy termésével hálálja meg. Zöldjét, gumóját a kecske nagyon szereti. Nyersen is etethető és ugyanolyan mennyiségben adagoljuk, mint a burgonyát.

A takarmányrépa igen jó tejeltető takarmány. Összevágva 2-4 kg-os adagban etessük. Készíthetünk silót a kecske részére zöldkukorica csalamádéból, kerti hulladékból, cukorrépafejből, répalevélből isl. Általában ugyanazok a takarmányok silózhatók a kecskének, amelyek a szarvasmarhának. A silóadag az élősúlytól függően napi 1/2-2 kg lehet.

Kell-e a kecskének só és takarmánymész?

Napi 5-10 g sóadag fedezi a kecske sószükségletét, ezt keverjük abrakjába. Legjobb, ha nyalósót tartunk előtte, így tetszése szerint fogyaszthatja. A kecskének különösen fiatal korában csontrendszerének felépítéséhez szüksége van mészre. Nem véletlen, hogy a legjobb, legnagyobb testű szánentáli kecske hazája mészhegység.

A legelőn, zöldtakarmányon, jó széna etetésekor elég mészhez jut a kecske, de abrak, szalmafélék, burgonya etetésekor mészhiányáll elő. Adjunk neki hetente 3-4-szer, csapott kávéskanálnyi takarmánymeszet vagy Futort.

Milyen a beteg kecske?

Beteg, vagy legalább is betegségre gyanús az állat, ha magatartása tompult, elesett, tekintete bágyadt, szőrzete borzolt és fénytelen, bőrén kiütések vannak, ha orr- vagy nyálfolyás mutatkozik rajta, ha köhög, vagy szaporán lélegzik, ha étvágytalan és nem kérődzik, ha bélsara folyós vagy túl kemény, ha nyirokmirigyei a váll előtt, a nyakon vagy a tőgy fölött duzzadtak, ha hüvelyéből kifolyás mutatkozik, vagy a tőgy duzzadt, meleg és fájdalmas.

Általában a kecske ritkán szorul állatorvosra, rendes tartási, takarmányozási körülmények között szívós, egészséges állat. Egy-két veszedelmes betegsége azonban van, ezeknek felismerése némi gyakorlatot igényel. Ezekben az esetekben forduljunk mindenkor állatorvoshoz.

Következő részünkben a nyulak tartásával kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.

Kategória: Friss, Háztáji állattartás, Tudástár | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?