Mai demokráciát építő társadalmunkban sokféle kultúrájú ember él együtt és persze mindenki igyekszik a saját értékrendjét megvalósítani, tovább adni, másoknak ajánlani. Ezt teszi a Katolikus Egyház is, amikor évről-évre a húsvéti ünnepek kapcsán megvalljuk, hogy mi hiszünk a feltámadásban. Persze tudjuk, hogy a feltámadásba vetett hit komoly próba, hanem vízválasztó köztünk és más világnézetű emberek között. Ami ugyanis a keresztény ember számára öröm és remény forrása (föltámadás), hiszen földi életünk megannyi kérdésére kapunk általa választ, az egy másik világnézetű ember számára áthághatatlan akadály.
De az is vízválasztó, hogy feltámadásba vetett hitünknek nem annyira szavakban, hanem inkább életfelfogásban, életmódban kellene megmutatkoznia. A vallásos ember más szem-mel néz a földi élet sikereire, szenvedéseire, szerettei és saját maga földi életének végére és a halál utáni életre. Ugyanakkor a vallásos, hívő ember is sok gyarlósággal „megáldott” ember, vagyis nem mindig fényes, hanem sajnos sokszor épp homályos életünk tükre, amiben feltámadásba vetett hitüket megmutatjuk másoknak.
Vannak azonban közös dolgaik is a vallásos és nem vallásos, ilyen vagy olyan világnézetű embereknek, amikben mindenképp egységre kellene jutni. Ilyen közös gondunk és örömünk például Hazánk, vagy Városunk sorsa. Nagyobb és szűkebb otthonunk, közös ünnepeink, lakóhelyünk komfortja nem csupán emberi erőfeszítéseinktől függ, mert ha egyéb dolgokban nem értünk egyet, akkor abban sem tudunk együttműködni. Itt nem csak az a kérdés, hogy ki imádkozik, vagy ki nem, ki jár templomba, vagy ki nem, hanem hogy el tudjuk-e fogadni egymást? Vallásos ember a nem vallásost és viszont, katolikus a reformátust és viszont, stb.. stb..
A sok közös gond közül most csak egyet említek, például a népességfogyást, ami jelenleg még csak a tanulói létszám lassú fogyatkozásában mutatkozik meg, de egyre nagyobb gondot jelent majd később a nyugdíjaknál, ha kevesebben lesznek a fiatalok, mint az idősek. És ez nem oldható meg azzal, hogy majd a vallásos emberek több gyermeket vállalnak, mert ők hisznek a feltámadásban, a nem vallásos emberek meg majd a vallásos emberek gyermekeinek a befizetéséből szintén részesülnek nyugdíjban, mert ez nyilván nem oldható így meg. Például ebben a kérdésben feltétlenül egyet kellene értenünk, hogy mi a teendő.
A vallásos ember tudja az evangéliumi választ, hogy az életet elfogadni felelősség, de egyben öröm is, mert a földi javak szükségesek, de nem maradandóak és az élet mindennél előbbre való. De a nem vallásos embernek is el kell jutnia valahogyan oda hogy a gyermeket vállalni kell, különben kihalunk. De említhettem volna a városban a szemét szétdobálását, télen a házunk előtt lévő járda elsöprését, hogy az arra járó ne törje ki a nyakát, stb… stb..
De valamiként egységre kell jutnia a vallásukat gyakorlóknak a vallásukat kevésbé gyakorlókkal is. Mert a feltámadás hitéből az is következik, hogy aki valamilyen szolgálatot kér az Egyháztól, annak az Egyház által vallott hitet tiszteletben kell tartania. Mert pl. aki gyermeke keresztelését kéri az Egyháztól, annak meg kell értenie, hogy a keresztelés egy szentség kiszolgáltatása és nem egy vallásos névadó. A keresztelés az Isten gyermekévé való újjászületés eszköze, de a gyermek csak akkor tud eljutni arra a hitre, amiért a keresztséget kiszolgáltatjuk, ha hitvalló keresztény életükkel maguk a szülők vezetik a hit megismerésére, megélésére. De hasonlóképp említhetném a szentségi házasságot is, vagy a temetést, stb. Aki úgy jön be a plébániára, hogy azt szeretné, ha nem az Egyház hite, szokása, szertartása, hanem a saját elgondolása szerint történjék, az újabb és újabb ellentétek és nézeteltérések eszköze lehet, ami utána ki fog hatni más együttműködési lehetőségekre is, például egy közös sport vagy más program megszervezésére, az azon való együttlétre.
Vagyis egymás értékeit elfogadva, egymás iránti tisztelettel, a másik értékeire rácsodálkozva tudunk csak gazdagodni és együttműködni. S talán a kedves olvasó most csodálkozik, hogy Süveges atya húsvéti gondolatok címén, miért épp ilyen fejtegetéssel állt elő? Hát épp azért, mert a sok előítélet, amikor más más világnézetű, gondolkodású emberek ferde szemmel, előítéletekkel vagyunk és gondolkodunk, amíg e csipkerózsika rossz álmunkból föl nem ébredünk, addig nem tudjuk közös dolgainkat sem eredményesen intézni, s ennek mindannyian nem csak kárát fogjuk látni, hanem már most is kárát látjuk.
S ha már e fórumon fejthetem ki gondolataimat, mert a honlap tulajdonosa megkért erre, akkor hagy tegyem ide talán jó példaként, hogy mi például Zolival le tudtunk ülni, amikor e hasábokon gyermeke megkeresztelése körüli problémákról írt és tudtunk békés egyességre jutni egészen odáig, hogy most felkért, hogy írjak húsvéti gondolatokat honlapjára.
Ezért most mindannyiunknak, mindannyiunk jól felfogott érdekében kívánom, hogy ki-ki hite és meggyőződése szerint szépen, békében ünnepelje meg a Húsvétot, elfogadva annak ünneplését is, aki másként ünnepel, mint mi. A magam részéről abban reménykedem, hogy talán valamit megéreztek gondolataimat olvasva abból, ami hitem szerint beragyogja Jézus megváltó kereszthalálát és feltámadását, abból ahogy mi katolikusok ki akarjuk nyitni szívünk ajtaját minden jó szándékú lajosmizsei embertestvérünk felé. Aki pedig a katolikusok húsvéti ünnepét szeretné átélni, mindenkit szeretettel hívunk és várunk Húsvét mindkét napján reggel 8:00 órára vagy este 18.30 órára a katolikus templomba.
Süveges István kanonok-főesperes
