Ugyan még tart, és ezután húzzák a tombolát, s lesznek még fellépők, de számunkra már véget ért a fesztivál lényegi része, a főzőverseny.
Ismét a tavalyi helyszínen, a régi városháza, immár helytörténeti múzeum udvarán került megrendezésre a fesztivál, kellemesen ki is töltve a teret, sőt a vurslik már az új városháza előtti téren kaptak helyet.
Több főző volt, mint tavaly, 10-en főztünk.
Lehettünk volna többen, ez ugyanis egy remek, családias főzőfesztivál volt, baráti társaságokkal, családokkal, még szinte mutatóban sem voltak kétes elemek, vendégmunkások a látogatók közt. Nincs más ilyen nyilvános rendezvény Lajosmizsén!!!
Az időjárás remek volt, bár a néha fel-feltámadó szél megmozgatta a könnyebb edényeket, pavilonokat, de azért nem okozott nagyobb kellemetlenséget. A főzők is egyre nagyobb arányban öltöznek be, szinte mindenki vagy céges (a rendezvény fő szponzora a Mizsetáp) ruhában, vagy mókás feliratos kötényben, vagy népviseletben indult.
Mind a 10 induló kapott valamilyen díjat, négy különdíj és hat helyezett lett.
A hatodik helyezést a mi kis csapatunk kapta a tarhonyával egybe főzött lecsós tyúkpörköltért. Sógorom, Berta Ferenc volt segítségemre a főzésben, Fejes Sándor őstermelő pedig szponzorált minket tyúkkal, főzési eszközökkel, mert 20-30 adagos méretre már nem volt felszerelésünk.
Ötödik lett Rimóczi László Grillázsguru, aki megmutatta, hogy nem csak a grillázsokhoz ért, de a bogrács és a tarhonya sem idegen tőle. Végülis szakács lenne a szakmája, vagy mi.
Negyedik és különdíjas lett Kósa Árpád, főztjével és tarhonya tortájával. Továbbá megmentette az éhhaláltól a kórust is.
Harmadik helyezett lett a Mizsetáp “Jérce” csapata, csülkös tarhonyával, a csapatkapitány Horváth Sándorné Marika. (A pontosításért külön köszönet Kollár Csabának, és elnézést a sajtóhibáért a harmadik helyezettől.)
Második helyezést ért el Orlov Betti és barátnője a tarhonyás zúzapörkölttel, bizonyítva hogy nem csak szép és okos menyecskék, hanem remek konyhatündérek is.
Első helyezést a betyárnak öltözött, címvédő Pintér “Dody betyár” József ért el, magánál tartva ezzel a vándorkupát. A tarhonyához ő erdei gombás, szederdzsemes vaddisznópörköltet kínált.
A szervezésről. Évről évre jobb, de van még hova javulni. A vurslisok, körhintások, céllövöldések teljesen feleslegesek voltak, és talán az árusokból is elég az udvar felső részében lévő karéjnyi, tehát jóval kevesebb, mint most (szemben a Szamócafesztivál szervezőjének véleményével). Több főző kellene inkább, bár most is vagy 15-en ígérték, s lettünk tízen. A helyeket akár előre is ki lehetne osztani. A kötelezően kiosztandó kóstolókból pedig akár tíz is elegendő (tőlem ennyi fogyott), viszont maga a rendszer remek ötlet, jól működött, nem kellett a főzőknek tartani a NAV ellenőrzéstől.
Szóval nagyon jó ez a fesztivál, vélhetően évről évre jobb lesz (mint ahogy a szervezők is egyre rutinosabbak, hisz egyre gyűlnek a tapasztalatok). tavaly csak látogatóként, idén főzőként is összességében jók voltak a tapasztalataim. Köszönjük a szervezést, a látogatóknak a részvételt, a segítőimnek pedig az önzetlen segítséget!
