KIÁLLÍTÁS A JÁSZBERÉNYI JÁSZ MÚZEUMBAN 2017. NOVEMBER 23.

A Jász Alkotók Köre és a JAK Jászapáti Művésztelepe alkotásaiból szép kiállítást rendeztek.

A kiállítást Dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója nyitotta meg.  Alaposan felkészült a megnyitóra, hiszen a legapróbb részletekre is kiterjedt a figyelme, már a művek válogatásánál, azok elrendezésénél.  Meggyőző tényekkel támasztotta alá a JAK (Jász Alkotók Köre) létjogosultságát, annak jelentőségét.  Meglepően sokan tartoznak a JAK tagságához.

A tagok között egy láthatatlan, de erős kollektív baráti szellem uralkodik, amely folyamatosan tevékeny munkára, alkotásra serkenti a művészeket.

A Művésztelep minden egyes tagjára érvényes gróf Széchenyi István egyik bölcs mondása : „Azon dolog, amit egy ember elvégezhetne, de nem végez, minden időre el van veszve.”

A JAK tagjai minden tőlük telhetőt megtesznek, mert azt is tudják, hogy a tevékenység teszi az embert boldoggá.

A Jászapáti Művésztelep a sokféle festészeti alkotásaikon kívül irodalmi részleggel is büszkélkedhetnek.  Az irodalmi részleg igen aktívan tevékenykedik, olyannyira, hogy a tagjai verseket, eposzokat írnak és azokat részben a saját, részben pedig a csoportjaik részére is előadnak, felolvasnak.  Ilyenkor persze a javító szándékú kritika ösztönzőleg hat a többiek részére is.

Kíváncsiságunkat felkeltő, ismertető megnyitó beszéd után D Kovács Júlia a JAK irodalmi részlegének a vezetője köszöntötte az érdeklődőket.  Megköszönte a bemutatkozásukhoz szükséges helységeket, a sok segítséget.  Magyar Aritól olvasott fel verseket, aki sajnos nem tudott eljönni erre az eseményre.

Kedvcsinálónak Szabari Bálint elszavalta saját versét, melynek Szeretnék álom lenni címet adott.

Kedves színfoltot jelentett Vozáry Viktória a Merlin és az óriások című meseeposzának a felolvasása.  Viki az írásokon kívül még a festészetben is otthonosan mozog.

A kiállítás egy-két darabjáról teljesen szubjektív módon írok kevés megjegyzést: A Magyar Ari festmény lírai hangulatot nyújt, a Jászsági felhők a természeti erők félelmetes nagyságát mutatja, a Körei Nagy Kristóf napraforgó tányérja szinte az élni akarást bizonyítja a nézőknek.  Az üvegfestők a JAK sokoldalúságának hirdetői.  A békét és nyugalmat sugározzák a szép tanyák, a mellette lévő tó, amelybe éppen sietnek a tanyasor kedves vízi szárnyasai.  Vozáry Viki kápolnája hívogatólag áll egy kőkereszt társaságában, a festő képzeletében akvarell és tollrajz segítségével.  Viktória „Plainaire” című tollrajza egy grafikus jól sikerült  koncentrált munkajelenetét mutatja be.

Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a szép kiállításon!

 

Sólyom János

Kategória: Friss, helyi, jász, kultúra | A közvetlen link.