Új sorozatunk indul Skultéti Ibolya önzetlen munkájának köszönhetően.
A Háztáji állattartáshoz hasonlóan most is egy igen régi könyvet mentünk meg az örökkévalóságnak. Reméljük, igen hasznos információk lesznek!
KORSZERŰ HÁZTARTÁS – KELLEMES OTTHON
1961
Írták:
PATAKI MÁRIA
KELEMEN ZSUZSA
MOLNÁR ANNA
A C S A L Á D
Család, közösség
Az elmúlt évezredek folyamán a nőkben fejlődtek ki jobban
a házimunka elvégzéséhez szükséges adottságok. A ma feleségei és
háziasszonyai gyermekkorukban még látták otthon a „férfimunkanőimunka”
többé-kevésbé éles megkülönböztetését, s ha az utolsó
másfél évtized új törvényei döntő változásokat hoztak is, magánéletünkben
magunknak kell kivívnunk egyenjogúságunkat. A társadalom
megváltozása nem változtatja meg automatikusan az egyént.
Az a nő, aki férfival egyenlő munkát végez – és tegyük hozzá, hogy
azonos bérért – nemcsak munkahelyén ragaszkodik méltán az egyenjogúsághoz.
S az a nő is, aki nem jár munkába, hanem háztartását
vezeti, gyermekeit neveli, más szerepet tölt be ma, mint a régi társadalomban
az „eltartott”, „nemdolgozó” feleség.
Egyre több férfi vállal önként munkát otthon – a rég megszokott
„férfimunkákon”: tüzelő felhordáson, faaprításon, kisebb
háztartási javításokon kívül is. Egyre több anya ismeri fel, hogy
kisebb és nagyobb iskolás gyermekeinek nemhogy árt, de használ,
ha megismerik és gyakorolják a házimunka fortélyait. Egyre több
az igazi szocialista közösség, amelyben férj és feleség egyenjogú
ember, s ahol – korához mérten – tanácskozási és szavazati joga
van a gyereknek is.
A szocialista társadalmi rendben mindenki képességei szerint
dolgozik és végzett munkája arányában részesül a társadalmi javakból.
A kommunista társadalom ismertetője, hogy benne mindenki
képességei szerint dolgozik és szüségletei szerint kap meg mindent,
amire szüksége van. Ha a családi közösséget vesszük szemügyre,
önként kínálkozik az összehasonlítás. A családban a közös jövedelemből
mindenki szükségletei szerint részesül (kinek kabát kell,
kinek cipő, színházjegy, könyv vagy tandíj.) A részesedés arányos –
nem juthat egynek minden és másnak semmi. Ami pedig a végzett
munkát illeti, a ma példamutató családjában mindenki képességei
szerint dolgozik, és járul hozzá munkájával vagy munkájának ellenértékével
a család gyarapodásához. (A mérnök több pénzt keres,
a gépírónő kevesebbet, az iskolás tanul és minimálisan vesz részt
a házimunkában, a munkába nem járó háziasszony minden energiáját
a háztartásra fordítja.)
A munka megosztásának számtalan változata van. Erre pontos
tervet, receptet, utasítást nem lehet adni. Hiszen a családok nem
egyformák, különbözőek az életkörülményeik, a létszámuk, a koruk,
a jövedelmük, az igényeik, a szokásaik – s mindezeket a tényeket
számításba kell venni a munka megosztásának tervénél. A legpontosabb
matematikai számítással elkészített „típusterv” is csődöt
mondana a gyakorlatban mert nem számolhat egyénéi emberi tulajdonságokkal,
amit pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyforma
recept szerint, a megadott nyersanyagok pontos felhasználásával
egymástól eltérő ízű ételt főz két különböző személy még akkor is,
ha tűzhelyük és edényeik is azonosak. S ha egy-egy ember ennyire
különbözik egymástól, mennyire más és más egy-egy családi közösség!
Mégis, a családi közösségnek van olyan ismertetőjele, amely
megközelítőleg tökéletes, és amelyet most megkísérlünk meghatározni.
A jó családi közösség tagjai nemcsak szeretik, hanem becsülik
is egymást, s valamennyien igyekeznek egymáshoz jók, előzékenyek,
figyelmesek, udvariasak lenni. A házastársak közös érdeklődési köre
biztosítja, hogy szívesen vannak együtt, jól érzik magukat egymás
társaságában. A gyermekek koruknak megfelelően élik a maguk
életét, de részt vesznek a család közös életében, s a nekik megfelelő
közös szórakozásban is.
Természetesen nemcsak a szórakozásban, a munkában is egymás
mellett állnak a család tagjai. Tekintettel arra, hogy a világtörténelem
leghíresebb szabómesterei, legnevesebb szakácsai férfiak voltak, hogy
az ablakmosás nehéz munkáját a takarítóvállalatoknál világszerte
férfiak végzik, a súrolás, mosás, padlókefélés erős fizikumot igényel,
a mosott ruha kifacsarása erős kezet – senki sem mondhatja, hogy
a házimunkának egyetlen olyan ága is van, amelyik férfiatlan vagy
férfihoz nem méltó munka lenne. A háztartási gépek rohamos térhódítása
pedig ismét számos új érdeklődési és munkaterületet nyit
meg a műszaki tehetséggel rendelkező férfiak előtt. Ez tréfás
magyarázat, de ha minden tréfát félreteszünk, akkor is vitathatatlan,
hogy nincs olyan házimunka, amelynek elvégzésére a férfiak ne
lennének éppen olyan alkalmasak, mint a nők.
A mai háziasszony sok segítséget kap a társadalomtól, az ipartól,
kereskedelemtől, szolgáltató vállalatoktól, joggal elvárhatja, hogy
élettársa és gyermekei is mellette álljanak a napi gondokban.
Az otthon az egész családnak szépül, a táplálék a család valamennyi
tagjának fő, a tisztára mosott ruha kellemes a család aprajának és
nagyjának… Mindez rengeteg apróbb-nagyobb munka eredménye,
helyes tehát, ha együtt látunk neki, hogy ezeket előteremtsük.
Legkönnyebb már a házasság, az együttélés első percétől kialakítani
az otthoni munka megosztását. Amikor két fiatal, egymást
szerető ember összekerül és szövetkezik egy életre, akkor alkalmas
az idő, hogy minden régi családi szokástól, előítélettől megszabaduljon
a fiú is, a lány is. Az új életforma új szokásai később, már
megszokottá válnak. Az ilyen családban a fiúgyerekek sem átallanak
segíteni főzésben, mosogatásban – hiszen az apa példája a döntő.
Érdekes, hogy általában ritkábban múlik a férjen a segíteni
akarás. Ha gyakorlatlanul és néha nem elég ügyesen is, de részt vesz
a házimunkában, mindaddig, amíg vissza nem utasítják, le nem
becsülik, meg nem szégyenítik. Mert jaj! Sok asszony nagyon is
büszke rá, hogy a családban egyedül ő ért a házimunkához, s ha
ő nem volna, talán a világ is összedőlne (de a szekrény rendje minden
bizonnyal). Őrzi a házimunka jogát és kötelességét, és nem veszi
észre, hogy nem okos, nem helyes, nem korszerű a munkamódszere.
Az otthon van értünk, nem mi az otthonért, s nincs igaza annak,
aki csak a lakásáért, s a háztartási kötelességekért él. Ma már minden
asszonnyal szemben magasabb követelményeket támaszt a társadalom,
minthogy jól főzzön és nagyszerűen takarítson, így minden
asszony meg is követelheti a társadalom segítségét, támogatását,
amit elsősorban saját családtagjain keresztül kaphat meg.
