Sokan voltak kíváncsiak Móczó István kiállításának megnyitójára.
Istvánt nagyon sokan ismerik, hiszen ”régi motoros” ő, közismert személyiség Lajosmizsén.
Kiterjedt baráti köre van, akik valahogyan kapcsolódnak a képzőművészekhez, a sakkozáshoz, amelyek állandó örömet, de sok munkát, elméleti, elemző felkészülést, sakk versenyek megszervezését, azokon való részvételét is jelenti természetesen.
Rajtuk kívül a rokonsága, a sok volt munkatársa is eljött erre az alkalomra.
A kiállítás megnyitási programját Dudás Klára műsorvezető irányította, aki először Kozelka Ágostont kérte meg egy Mozart zenei részlet előadására, amelyet Guszti szépen eljátszott furulyán. Ezután a Lajosmizsei Városi Kamarakórus énekei következtek, amelyek jó alaphangulatot adtak a hallgatóságnak.
Ezután Sólyom János mondta el gondolatait, egy kicsit ismertetve Móczó István életének azokat a részeit, amelyek a festészet szeretetéhez irányították érdeklődését. Fontos személyek voltak számára Kovács István rajztanár, aki meghatározó gondolatokkal, vággyal ruházta fel István gondolatait. Hasonló hangsúlyos hatással irányította, lelkesítette erre a pályára Nagy István templomfestő restaurátor is, aki szigorúan megbírálta István rajzait, de mindig megmondta, megmutatta a helyes megoldást.
Móczó István tehát ezek által sok-sok fáradságos, de szeretett munkával felkerült arra a pályára, amely régóta vágyinak célállomásához vihette.
Külön kitért arra fontos tényre is, hogy többféle technikát kipróbált, amelyek igen színessé teszik repertoárját.
Sólyom János külön kitért a Lajosmizsei Városi Kórus elismerésére, megköszönte a sok-sok fellépésüket, valamint azt a kitartó munkát, amely segítségével a Városi Kórus még napjainkban is működik, ráadásul jól!
Móczó István hálás szívvel köszönte meg a közönségnek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a kiállítását. Elmondta az erre az alkalomra szánt gondolatait, amelyek a reá jellemző módon igen szerény módon történtek meg.
Egyértelműen meghatódott a sok elismerő szó, a sok szeretetet kimutató cselekedet láttán.
A festészet az egyik kedvence, a másik, sok örömet jelentő hobbija a sakkozás.
A festészet nagy gondolatok kifejezésére, hangulata érzékelésére, a természet szeretetére, alkalmas. A sokszínű természet egy-egy általa éppen akkor legfontosabbnak gondolt szeletkéjét viszi vászonra, vagy farost lemezre.
Amint a kiállított festményeit nézem, akkor valahogyan az az érzés tölt el leginkább, hogy valami rejtélyes módon lelki tartalommal töltöttek a képei.
Az egyik festmény pl. a festő eszközeivel átvitt, megjelenített Ady vers, tehát egy teljesen más dimenzió, mint az irodalom.
Nagyon fontos új jelenség Istvánnál, hogy Széll Ilona munkásságának jelentős részét jelentő vízfestészeti technológiát is alkalmazni kezdi.
Köszönöm Móczó Istvánnak, hogy kiállításával megörvendezteti Lajosmizse lakót is!
Sólyom János
Lajosmizse, 2016. január 11.
