Évek óta kacérkodtam azzal, hogy elmenjek erre a fesztiválra a szomszéd faluba, idén végre sikerült. Nem csupán eljutni, hanem megbánni az összes alkalmat az elmúlt években, amikor kihagytuk!
Voltak szuper programok:
Persze csak maga a program nehezen adja vissza, VALÓJÁBAN mi minden volt.
A gyerekeknek rengeteg ingyenes program volt, kipróbálhatták az íjászatot, számos kézműves mesterséget, lovagolhattak pónin, kipróbálhatták magukat, mennyire hétpróbásak, és még sorolhatnám. Igen, ingyen!
Az egész fesztiválon olyan érzésem volt, hogy ez nem a profitmaximalizálásról szólt, hanem hogy felnőttek és, gyerekek, magyar családok meríthessenek egy nagyot népi hagyományainkból. Érződött ez az árusok igen vevőbarát árszabásain is! Jól fogalmazott a rendező, itt az árusok asztalain nem nagyon lehetett kínai portékát találni… hazai gyártású terméket annál inkább.
Gasztronómiailag is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: egyrészt volt egy remekül kitalált rendszer: központilag árusított 1200 forintos adományjegyért reggelire két nagy és fenséges lángost (akár sajtos-tejfölös-fokhagymásat is), ebédre pedig emberes adag főtt ételt adtak savanyúsággal, kenyérrel. Ez utóbbinál majdnem tízféle fogás közül lehetett választani, a legfinomabb magyaros ételek közül, például nem csak székelykáposzta, és a hagyományos pörköltek voltak, de bizony vaddisznó és dámszarvas is akadt a gulyáságyú áldozatai között.
Akinek ez nem volt elég, annak a szomszéd standon finom kézzel húzott rétes (ott húzta kézzel a tésztát egy vörös hajú menyecske népviseletben, de tényleg) készült folyamatosan.
Az ebéd közben pedig a csemői asszonykórus énekelt, utánuk pedig a Haraszti ikrek. Ők egyébként egy tízgyermekes családban kapták a hetes-nyolcas sorszámot a gólyától, és olyan könnyfakasztó szépséggel énekelni, amit nehéz leírni.
Egy pár hónappal korábbi fellépésük:
Külön bekezdést érdemel a népviseletben hömpölygő tömeg. Betyárok, népviseletben díszelgő hölgyek, beöltözött hagyományőrzők alkották a látogatók többségét. nem csak felnőttek, de gyerekek is, bemutatva a “Magyarország népviseletei” című kötet illusztrációit élőben, szinte hiánytalanul. Aki persze nem úgy készült reggel, az árusoknál igen könnyen, gyorsan és méltányos áron orvosolhatta a dolgot.
A hangulatot csak fokozta a szinte folyamatosan csergő ostorok durrogása, a néha felbukkanó és elvágtató lovasok. Mindenki kedves volt, barátságos, sehol egy gyanús figura. Ez tipikusan az a szinte elképzelhetetlen összejövetel volt, ahol teljesen nyugodtan elmehetsz a családoddal, mert ha elkavarodna is a gyereked, akkor is úgy vigyáznak rá, mintha az övék lenne.
Azt kell mondjam, hogy ha csak egy mód van rá, jövőre is megyek, családostul, és mindenkit csak biztatni tudok ugyanerre! Gratulálok a Csemői Hagyományőrző Egyesületnek és Csemő Önkormányzatának a remek szervezéshez!
