Van vagy egy hónapja is, hogy a Pacsirta utcában elkezdték a sávos helyreállítást. Csak a kereszt irányú bekötéseknél persze, a munkások szerint hosszában majd más fog aszfaltozni máskor.
Lett is belőle botrány, mert a jómunkásemberek nem spróolták ki az anyagot, sőt: kvázi fekvőrendőröket képeztek az aszfaltozott sávokon, ezek az út síkjától 1-6 cm-re domborodtak ki. Az egyik kicsit, a másik nagyon. A reklamációra viszont azonnal jött a hivataléos magyarázat az önkormányzattól a víziközmű társulástól (akik nyilván a kivitelezők magyarázatát tolmácsolták): azért somború, mert majd még süllyedni fog, és hosszú távon majd így lesz pont síkban a burkolat.
A magyarázat már akkor is sántított: nehezen volt hihető, hogy a mindennap látott brigád tudományos talajmechanikai méréseket végeztek, majd kiszámolták, hogy az egyik kicsit fog még süllyedni, a másik meg nagyon. Független szakértő szerint ráadásul nem szabadna már szemmel látható módon süllyednie a betemetett, és hivatalosan tömörített részeknek.
Ezt erősíti meg az elmúlt napokban tapasztalható újabb munkálat is: a domború részeket ismét felvésik, és síkba aszfaltozzák. Az új burkolat már tényleg egy síkban van a korábbi útburkolattal. Őrület, tehát akkor mégsem kell ráhagyni a süllyedésre, mégsem volt annyira laikus a lakosság.
Ugye milyen szenbetűnő helyre tették a zsákutca táblát? A fotó a Pacsirta utca végéről nézve készült.
Persze azért hogy a lakosoknak nehogy túl jó legyen, az útépítők csak a belső oldalra tesznek zsákutca táblát, és azt sem az utca végére ám, hanem csak épp annyira a munkálataiktól, hogy nekik ne legyen láb alatt. Így aki gyanútlan bemegy az utcába, pórul jár, megfordulni a szűk utcában nem könnyű, nagyobb autóval, utánfutóval meg különösen nehézkes, ha nem lehetetlen. Aki a városon kívülről jönne a központ felé, az meg csak a nagy gépeket láthatja, s hogy azok dolgoznak már, vagy épp érkeznek/távoznak, csak akkor tudja meg, amikor már csapdába esett. Látszik, hogy ezek az alvállalkozók az utóbbi hónapokban megszokták, hogy azt csinálnak, amit akarnak, és a kutya nem szól hozzájuk fentről. Erről leszoktatni őket igen nehéz lesz már, de mindenképpen szükséges, ha nem akarjuk, hogy teljesen ellehetetlenítsék az itt élők mindennapjait.
Ma például, zseniális időzítéssel kukanapon zárták le az utat, míg tegnap nem dolgoztak. A kukásautó ugyan a kertek alatt igyekezett kijutni a külső részekre, de gyanítom, pár helyen ott marad a szemét a héten.
