ALÁNOK ÉS MAGYAROK
Úgy tartják, hogy az ember sorsában a jelleme, a világhoz való viszonya is megjelenik. Bizonyára, ugyanezt lehet elmondani egy nép életrajzáról is. Az alán fenomén történelmi nyomot hagyott Európa és Ázsia sok országában. Mi most Magyarországról szólunk, pontosabban – arról a területéről, amelyet magyarországi Alániának tekinthetünk. Magyarul Jászságnak nevezik. «Jászok» – ez az alánoknak, asz oszétek őseinek a régi szláv és magyar neve.
KIVONULÁS, AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK KERESÉSE
Nem őrizte meg részletes beszámoló, s mi sem ismerünk drámai jelzőket arra az eseményre, amikor az alán közösség örökre elhagyta a hazáját. Csak arról tudunk, hogy egy tízezer főnyi alán közösség a negyven ezres polovec hordával, mert nem óhajtottak a mongol hódítóknak meghajolni, elment a Dunához. Több mint valószínű, a kunoknak és az alánoknak is, akik a mongol agresszió elől menekültek, a magyarok megállapodást ajánlottak. Attól kezdve, amikor a menekültek megérkeztek Magyarországra az 1239-es évben, s maga IV. Béla király fogadta őket a határon, leszögezhetjük, hogy a vendégek nem voltak váratlanok. Az alánok és a kunok az új hazában a magyar királytól különleges kiváltságokat kaptak, ezekért azonban kötelesek voltak szükség esetén az első parancsszóra hadba indulni. Ahogyan a poloveceket Magyarországon kunoknak, a kun településeket pedig Kunságnak, az alánokat jászoknak és Jászságnak kezdték nevezni. Az újdonsült vendégeknek földet és privilégiumokat osztván, a magyar királyoknak, IV. Bélának, utána pedig IV. Lászlónak világos célja volt – a hadra fogható szövetségeseket a veszélyeztetett határok mentén letelepíteni, ily módon biztosítani az országot a nyugtalan szomszédok betörései ellen.
Azok a jászok, akik a XIII. században kerültek és telepedtek le Magyarországra, minden konfliktus nélkül belegyökereztek a középkori magyar társadalomba, azonban kénytelenek voltak alkalmazkodni az új körülményekhez, végül, nem voltak képesek megőrizni eredeti formájában a saját kultúrájukat.
A régészeti ásatások eredményei alapján világosan látható, hogy egészen a XV. század végéig a jászok igyekeztek megtartani a sajátosságaikat. Egy évszázad múlva már kevésbé különböztek az őket körülvevő magyar lakosságtól, azonban több, mint két évszázad múlva is őrizték még a hagyományos viseletüket, a besmethez hasonló alán kaftánokat hordtak. A népviselethez való ragaszkodás – a jászok megkülönböztető vonása. Még későbben is jogot kaptak a saját öltözetük viselésére, ami még az 1778-as törvényben is benne foglaltatott.
Kovács J. Béla fordítása
