Valerij Cagarajev: A nartok aranyalmafája (fejezetek “A nartok aranyalmafája” c. könyvből. Vlagyikavkáz, 2000)
A régi világmodell
Világunk ifjúkorában a benne lezajló mindennapos események szimbolikus formában kapcsolódtak az emberhez, a körülhatárolásuk még sokkal élesebb volt, mint korunkban. A szenvedés és az öröm, a szerencsétlenség és a siker még jobban szétváltak, az emberi élmények abban a teljességükben és közvetlenségükben maradtak meg, ahogyan manapság a
gyermeki lélek öröme és fájdalma érzékelhető. Minden cselekvést, minden megnyilvánulást kidolgozott és kifejező rituálé követett, mintegy felülemelkedve az élet szilárd és változatlan stílusán.
A fontos események – a születés, a házasság, a halál – a rituális rejtelmeknek köszönhetően a mitológia fényében tündökölhettek. A betegség és az egészség jóval erősebben különböztek, az ijesztő sötétség és a téli zord hideg igazi egyetemes gonoszként jelentek meg (1. ábra). Hogy biztonságban érezze magát a jónak és a gonosznak ebben a kozmikus harcában, az ókor embere szilárd erkölcsi renden nyugvó igazságos világot épített fel, amelyben a magasabb isteni erők megjutalmazzák vagy megfenyítik őt az istenfélő vagy bűnös élete miatt. Megpróbáljuk önöknek bemutatni ennek a régi rendszernek a paramétereit.
Kovács J. Béla fordítása
