Új cikksorozat jászokról, alánokról

Kovács J. Béla számos remek írással, fordítással rendelkezik a témában, amikből több száz (!!!) oldalnyit lesz szerencsénk megosztani a napokban, részben online olvasható, részben letölthető dokumentumként. Bevezetésként legyen itt pár sor arról az emberről, akinek ezt köszönhetjük, saját tollából:

1943. április 25-én Jászárokszálláson születtem. Az általános iskolát helyben, gimnáziumi tanulmányaimat Jászapátin végeztem, ahol 1961-ben jeles érettségi vizsgát tettem. Kedves tanáraim, dr. Győri Gyula latintanárom és dr. Farkas D. Ferenc osztályfőnököm valamint magyartanárom hatására a tanári pályát választottam magamnak.

1965-ben magyar-orosz-rajz szakos általános iskolai tanári oklevelet kaptam az Egri Tanárképző Főiskola nappali tagozatán. Szakdolgozatomat (Az első világháború ábrázolása a kelet-európai irodalomban) Lőkös Istvánnál (ma nyugdíjas egyetemi tanár, a horvát akadémia tagja) írtam, akitől horvát nyelvet és irodalmat is tanultam.

1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar kiegészítő szakon szereztem jeles diplomát. Szakdolgozatom bírálója Czine Mihály, az irodalomtudományok doktora volt, címe pedig Önéletírás a romániai magyar irodalomban.

1965-től 1978-ig általános és középiskolákban tanítottam Jászágón (6 év), Jászárokszálláson (5 év) és Jászapátin (2 év). Közben napilapokban könyvkritikákat, recenziókat, publikáltam, az MTA Irodalomtudományi Intézetében Béládi Miklós vezetésével ösztöndíjas tanár voltam.

1978–1981-ig az ELTE BTK XX. századi magyar irodalom tanszékén lettem aspiráns. Témavezetőm Czine Mihály volt. A negyedéves magyar szakos hallgatóknak irodalomtörténeti szemináriumot is tartottam az egyetemen.

1981–1992 között az Állami Gorkij Könyvtár (ma Országos Idegennyelvű Könyvtár) tudományos titkáraként, tudományos főmunkatársaként dolgoztam. A határainkon túli magyar irodalom kutatásával foglalkoztam, a könyvtár kiadványait gondoztam, folyóiratát szerkesztettem, s részt vettem az ott folyó nemzetiségi kutatómunkában is. 1995-ben Joó Rudolffal együtt szerveztük a magyar-szlovén közös kutatást, amely Magyarországon Felsőszölnök, Szlovéniában Lendva környékére terjedt ki. Közben a budapesti tanárképző főiskolán is tanítottam (Csepelen és a Kazinczy utcában is), szemináriumot tartottam a nappali tagozaton a határainkon kívüli magyar irodalomból, ill. előadásokat a tanárok továbbképzésén.

1992–1995-ig a Bereményi Könyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalat főszerkesztőjeként történeti és irodalomtörténeti kismonográfia-sorozatot szerkesztettem és gondoztam (Szarka László: A szlovákok története; Szász Zoltán: A románok története; Soksevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története; Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa, S. Benedek András: Kárpátalja története és művelődéstörténete; Pomogáts Béla: A romániai magyar irodalom története; Vajda Gábor: A délvidéki magyar irodalom története, Miskolczy Ambrus: Eszmék és téveszmék c. kötete.) Ezek most is ajánlott irodalomként szerepelnek a történelemtanárok vizsgakövetelményei között. Én szerkesztettem a cég Magyar Books in Print c. könyvajánló havilapját és vezettem a könyvtárellátó tevékenységét.

1989-ben három havi ösztöndíjat kaptam a Művelődési Minisztériumtól, s az újvidéki egyetemen tanulmányozhattam a vajdasági magyar irodalom történetét.

2002-ben és 2004-ben a prágai Károly Egyetem egy-egy hónapos nyári cseh nyelvtanfolyamán alaposabban megismerkedhettem a cseh nyelvvel és Csehországgal. A cseh nyelv ezer leggyakrabban használt igéjéből készített igei szótáram még ma is időszerű, kéziratban várja a megjelentetésre alkalmas „szebb időket”.

1995-től nyugdíjazásomig (magam kértem 60 éves koromban) és még két esztendeig, 2005-ig a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola tanára voltam. Az iskolában magyar nyelvet és irodalmat, szabadkézi valamint műszaki rajzot tanítottam. Többször volt olyan esztendő, amikor három osztályt is érettségiztettem.

Redemptus jász ősök származéka vagyok. Az életemből több mint három évtizedet a Jászságban töltöttem. Budapesten élek, de haza mindig Árokszállásra megyek. A feleségem és a lányom is jásznak, árokszállásinak vallja magát, mind a ketten a jászokról írták a szakdolgozataikat. Annak idején, midőn még otthon, Jászárokszálláson tanítottam a hetvenes évek elején, 1970-ben nemcsak honismereti szakkört vezettem, kiállításon mutattuk be a gyűjtött anyagunkat, hanem a község szülöttjének, Pethes Imre színművész emlékezetének a felelevenítését is kezdeményeztem. Az idei emlékkiállítás szervezésében anyaggal és tanácsokkal is segítettem. Negyedszázada én kezdeményeztem az Árokszállásiak Baráti Körének a megalakítását is.

Nyugdíjasként a mindennapos kenyérkereső munka után, midőn több szabadsághoz juthattam, úgy döntöttem, hogy a jászok történetének azzal az időszakával fogok foglalkozni, amelyről alig-alig tudunk valamicskét. Erről pedig igen sok munka orosz nyelven olvasható. Ez főleg a tatárjárás előtti időszak. Orosz szakos tanárként még nem felejtettem el annyira a nyelvet, hogy lefordíthassam magyarra azokat a könyveket, tanulmányokat, amelyek hiányoznak a múltismeretünkből. Ezek közül a legfontosabb, a majd háromezer éves nart eposz az én fordításomban jutott el először magyarul a jász olvasókhoz. Mindig hálásan gondolok „A Jászságért” Alapítvány és dr. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, valamint dr. Wirth István bizottsági vezető közvetítésével Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése elnökének a támogatására.

Egy sereg, az alánokról, oszétekről, jászokról szóló tanulmányt fordítottam magyarra. Néhányat közöltem is a Jászsági Évkönyv 2006., 2007., 2008. és 2009. évi számaiban, a többiek meg kéziratban a megjelenésre várnak. (Pethő László szerkesztő mellett talán nekem is volt némi érdemem, hogy a 2007. évi kiadás mintegy 170 oldalon foglalkozott a jászok vérrokonaival, az oszétekkel.)

Nemrég a világhírű Agusti Alemany barcelonai professzor: „Alánok az ókori és a középkori írott forrásokban” c. könyvének a fordításával készültem el (több mint 600 oldal), amely kiadásához támogatókat keresek. Ez alapvető alanisztikai munka, a magyar könyvtárakban, a szakemberek és a jászsági olvasók kezében is ott a helye magyar nyelven is. Az informatika, az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva kerültem kapcsolatba az oszétekkel. Ők a jászok legközelebbi rokonai. Sors üldözte, sokat szenvedett, kis nép, amely a Kaukázus legközepén él, amelyik kis létszáma ellenére is a hajdani nagyságát, ősi gyökereit keresi és ápolja, a jászokat pedig olyan testvérének tekinti, akit a történelem szele sodort el tőlük nyugatra. Közös elődeink pedig az alánok és a szkíták voltak. A jász nyelvemlék az ősi oszét digor nyelvjárásban íródott mintegy fél ezer esztendeje.

Oszét barátaimban valóban a testvéreimre leltem. A Via Alanica c. terv keretében Temina Tuajeva vlagyikavkázi filmproducer és rendező csoportja (Albert Bzarov operatőr és Ruszlán Bzarov történészprofesszor) filmet forgatott az „Alánok útja Nyugatra” címmel. Nyugat-Európában (Svájcban, Francia-, Olasz-, Spanyolországban, Portugáliában) kb. 400 olyan helynév található ma is, amely az alánok vagy a szarmaták nevét őrzi.  2007-ben a Jászságban és Budapesten is filmeztek. Ennek a munkának  „A magyarországi Alánia” címet adták. A filmjeik orosz nyelvűek, azonban magyar feliratokkal is elláttuk őket a jász nézők számára, sőt DVD-n is hozzáférhetők. A szövegkönyveiket lefordítottam magyarra, a vlagyikavkázi stúdióban meg feliratozták a filmeket. Ugyancsak én végeztem a rendezőnőnek a beszláni tragédiáról készült, több díjat is nyert filmje (Beszlán polgárai) szövegkönyvének magyarítását is. Legutóbb pedig a „Ki vagy te, Artúr király?” c., az Artúr mondakör keleti, alán gyökereiről készült film szövegét fordítottam le magyarra. A Jászságról készített film ősbemutatója 2008 novemberében volt Vlagyikavkázban. 2009-ben az alkotókat a legmagasabb oszét kulturális kitüntetéssel, a Hetagurov-díjjal jutalmazták. A legnagyobb oszét költő, Koszta Hetagurov születésének 150. évfordulójáról Kakuk Mátyás jászapáti származék jász kollégám közreműködésével Jászberényben és Kunszentmártonban is megemlékeztünk.

Munkám közben sok oszét ismerőst szereztem. Az kaukázusi rokonainkkal afféle senki által fel nem hatalmazott, sors teremtette alán-jász-oszét kulturális attaséként tartom most is a kapcsolatot. Ennek a munkának a gyümölcse volt, hogy 2009-ben egy jászsági küldöttség nyolcszáz évvel a testvérnéptől történő elválás után először utazhatott a Kaukázusba az oszét köztársasági elnök meghívására. Ha valaki megkérdezi tőlem, miféle nációhoz is tartozom én, a feleletem: magyar vagyok, aki jász.

 

 

Publikációim:

  • Láthatár 1933–1944. Repertórium. ÁGK–Művelődéskutató Intézet, 1980. 210 p. (Bev. tanulmány V–XXXVIII. P.: Láthatár 1933–1944. Csuka Zoltán folyóiratának sajtótörténeti áttekintése)
  • Balogh Edgár: Hídverők Erdélyben 1944–46.  (Kovács J.  Béla beszélgetése Balogh Edgárral. Jegyzetek és névmutató).  Kossuth K. 1985.
  • Gorkij a két világháború közötti romániai magyar folyóiratokban . = Az élő Gorkij. Szerk. Kovács J. Béla. Kossuth K. 1986.
  • A Brassói Lapok és a nemzetiségi kérdés.  = A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében. Die ungarische sprache und Kultur im Donauraum II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. Budapest – Wien 1991. 778–785. p. A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson a bécsi egyetemen elhangzott előadásom szövege.
  • A „Nézzünk hát szembe!” – vita.(tanulmány) = Az ÁGK  1988. évi évkönyve.  Bp. 1988.
  • Chronology Hungary’s Partition and the Hungarian Minorities sience World War = The Hungarians: a divided Nation. Edited by Stephen Borsody. New Haven. Yale Center for International and Area Studies, 1988. 349–382. p. (Iván K. Szűcs álnéven.)
  • Az Új Magyar Irodalmi Lexikonban 160-nál több címszót írtam az erdélyi magyar irodalomról és a diaszpóráról K.J.B.  szignóval.
  • A magyar szépirodalmi könyvek és irodalomtörténeti tanulmánykötetek kritikáinak a jegyzékét majd egy évtizeden keresztül – egészen a Láthatár Nemeskürty- féle átszervezéséig, ill. megszüntetéséig – én állítottam össze.
  • 1974–1990 között a Népszabadságban, a Forrásban, a Napjainkban, a szabadkai Üzenetben és a Könyvvilágban rendszeresen közöltem kritikákat, recenziókat és interjúkat. A Forrásban  többek között pl. Herceg János Doroszlón élő vajdasági íróval készített  beszélgetésem és Lőkös István és Milosevits Péter horvát és szerb irodalomtörténeti könyveiről írott hosszabb recenzióim jelentek meg.
  • A Jászsági Évkönyv 2006., 2007. és 2008. évi számaiban alán és oszét tárgyú fordításaimat közöltem.
  • A Nap fiai – Nartok – Jász-alán hősmondák c. fordításom 2008-ban meg a Püski Kiadónál.
  • A Püski Kiadónál a 2009. évi könyvhéten jelent meg fordításomban Leontyev – Kapelko – Jeszin: Kőbálványok és emlékoszlopok az okunyevi kultúrában c. könyve, amely a korai szkíta kultúráról szól.
  • 2010-ben a Redemptioban (Jászberény), és a Pipafüstben (Jászfényszaru) jelentek meg fordításaim és írásaim az oszét kultúra köréből.
  • A nart eposz. = Eleink, 2011. X. évfolyam 1. szám.
  • Alany, oszetiny, jaszy i vengry. Ocserky.  (orosz nyelven) = Venok beszmertija. Matyerialy Mezhdunarodnoj Nauchnoj Konferencii Poszvjascsennoj 150-letiju szo dnja rozhdenija Koszta Hetagurova. Projekt Pressz. 2010. Vlagyikavkáz (Alánok, oszétek, jászok és magyarok. Vázlatok. Koszta Hetagurov születésének 150. évfordulójára rendezett nemzetközi tudományos konferencia anyaga. Projekt Nyomda, 2010. Vlagyikavkáz)
  • Volt Egyszer Egy gyarokparti iskola (1928―1970). Passzer Nyomdaipari Kft. , 2011. Bp.Proekt Pressz, Vladikavkaz
  • Oszét népmesék. (fordítások); = Napút c. folyóirat, 2012. 3. sz.
  • A Redemptio c. folyóirat több számában jelentek meg meg az utóbbi években oszét témájú fordításaim.

 

 

Kategória: alán, Friss | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?