Általános tudnivalók – 3. rész
Szükséges-e ápolni az állatokat?
Az állatok ápolása éppoly jelentős, mint a helyes takarmányozás. Az ápolás hiánya vagy elégtelen, ésszerűtlen keresztülvitele lerontja a legjobb takarmányozást és a legmegfelelőbb elhelyezés eredményességét, következésképpen csökkenti a termelőképességet is.
Leginkább a bőr és a láb ápolását hanyagolják el. A bőr egészségi állapota, szabályos élettani működése kihat az állat egészségére. A bőr megfelelő tisztán tartásával, ápolásával, mosással, fürdetéssel, nyírással, pokróccal való letakarásával, keféléssel ápoljuk az állatok bőrét.
Az állatok körme, csülkei hosszas istállózás vagy az idejében történő pata- és körömápolás elmulasztása következtében túlnőhetnek, szabálytalan alakúra fejlődnek. Ilyen esetben az állás, a járás, de különösen a felkelés fájdalmas, az állatok sántítva járnak. A körmöt ezért gyakori időközökben kell ápolni. Ha az ápolás és tisztán tartás hiányos, az állatokon elszaporodnak az élősködők.
Az ápoláshoz tartozik az almozás kérdése is. Puha, kényelmes, tiszta fekhelyhez alomszalmát kell az állatok alá tenni. Az alomszalma szükséglet mennyisége:
- szarvasmarhának naponta, rövid állásban 2-3 kg
- szarvasmarhának naponta, hosszú állásban 5-6 kg
- szarvasmarhának naponta, trágyaistállóban 8-10 kg
- sertésnek, kecskének 1-1,5 kg
Kell-e mozgatni az állatokat?
A hosszú ideig istállóban tartott állatok mozgékonysága csökken. Lomhákká, bágyadtakká válnak. Ezek elkerülése érdekében az állatokat lehetőség szerint minél hosszabb ideig kell a szabad levegőn tartani, kitéve a változó időjárásnak, mert így edződnek.
A mozgatás a szervezetet általánosságban serkenti, gyakorlatoztatja, előkészíti és edzi mindenféle váratlan és hirtelen változó éghajlati, különösen hőmérsékleti hatásokra. A mozgás következtében megerősödik a szervezet, javul az állat egészségi állapota, nő a termelőképessége. A mindennapi mozgatás előnyös az étvágyra, a súlygyarapodásra és a termelőképesség fokozására.
Miből vehetjük észre az állatok megbetegedését?
Az állatok egészségi állapotára elsősorban azok viselkedéséből következtethetünk. Az egészséges állat jó étvágyú, kondíciója megfelelő, a megevett takarmányt jól értékesíti, mozgása, tekintete élénk, környezete iránt érdeklődik, légzése egyenletes, hőmérséklete normális. Ha az állat viselkedése ettől eltér, az állat beteg vagy betegségre gyanús. A beteg állat magatartása a megbetegedés súlyosságától és eredetétől függően különböző lehet. A betegség jellemző tünetei a láz, a szapora légzés, a bágyadtság, az étvágytalanság, sőt az érverés és szívverés is megváltozik.
A heveny betegségben szenvedő állat a megbetegedés súlyosabb tüneteit mutatja, a betegség lefolyása gyors, sokszor egy-két nap alatt eldől a beteg állat sorsa: elpusztul-e, vagy a gyógyulás útjára lép.
A krónikus betegségben szenvedő állaton a megbetegedésnek változó, de rendszerint enyhe tünetei figyelhetők meg. A betegség hetekig, sőt hónapokig is eltarthat.
A tömeges megbetegedések főképpen fertőző betegségek, amelyeket különböző kórokozók okoznak. Ha nem ragályanyag, hanem valamilyen kóros behatás okozza a betegséget, az már nem fertőző betegség. A betegség ilyen esetben egyik állatról a másikra nem terjed át. Ebbe a csoportba tartoznak a megfázásból, a takarmányozási hibákból, sebesülésből, stb. eredő megbetegedések.
Parazitás betegségeket a test belsejében, avagy a test külső felületén élősködő paraziták okozzák, amelyek legtöbbször szabad szemmel is jól láthatók. Aszerint, hogy az élősködő a test külső felületén vagy pedig a test belsejében él, megkülönböztethetünk külső élősködőket: rüh, kullancs, tetű, stb., és belső élősködőket: bélféreg, borsóka, stb.
Az Általános tudnivalók következő részében megtudhatjuk, hogyan fertőződnek az állatok, mit tehetünk a fertőzések, legyek ellen.
