A háztáji (haszon) állattartás – 8. rész

Takarmányozás – 4. rész

Manapság az állattartás egy új, divatos fogalommal egészült ki, bio-állattartás néven. Ennek lényege a szabadon legeltetés. A szabad legeltetéssel egyúttal egy újabb modern kori problémát is elkerülhetünk, a parlagfű terjedését.  Ezzel kapcsolatos a mai részünk, melyben a legelők sokféleségéről lesz szó.

Mit kell tudnunk a legelőről?

A legelő minőségét számtalan tényező befolyásolja. A legelő füve táplálóbb és értékesebb, mint a kaszálásra érett fűé. A legelő tavasszal jobban táplál, mint ősszel és minőségét nagyban befolyásolja a növények ízletessége, a szárnak és a levélnek egymáshoz való aránya.

A havi fűtermés, a májusi fűtermést 100-nak véve,

  • a júniusi hozam 60-ra
  • a júliusi hozam 40-re
  • az augusztusi hozam 20-ra
  • a szeptemberi hozam 30-ra
  • az októberi hozam 10-re becsülhető.

Természetesen az időjárási tényezők rendkívüli mértékben megváltoztathatják ezeket  a számokat.

 

Milyen legelőt szeret a szarvasmarha és a sertés?

A szarvasmarha a gazdag levélzetű, változatos füvekből álló legelőt kedveli. Az apró, kúszó fűvű, durva levelű növényzet nem való a marhának, főleg azért, mert a marha legelés közben nem szakítja le nyelvével mélyen a növényzetet, hanem 1-2 cm-es csonkot hagy. Az apróbb, kúszó fűvű gyepen tehát nem tud magának elegendő táplálékot legelni. A szarvasmarha legelőin inkább gyorsabb növekedésű és változatos növényzet legyen, mert csak ilyen legelőkről gyűjthető be több fű. A szarvasmarha igen jól legelő állat. Naponta 70-90 kg füvet is lelegelhet.

A sertés nem járhat olyan helyekre, amelyen a szarvasmarha, a ló vagy a juh legel. A sertés egyrészt feltúrja  a gyepet, másrészt a trágyájával szennyezett legelőket más állatfajok elkerülik. Sertéslegelőnek húsos levelű, rostban szegény, minél gyöngébb szárú növényzet a megfelelő. Igen kedveli a nedves fekvésű, buja, dús és lágy gyökérzetű helyeket, mert itt bő lehetősége van férgek, giliszták keresésére. A sertés igen kedveli a fiatal nádast. Részére előnyösen hasznosítható a gabona- és a hüvelyes magvak tarlója, a répa- és burgonyaföldek, a csicsókás, az erdő gomba és makk termése is.

 

Eredményes-e a legeltetés?

Ne higgyük, hogy minden gond megszűnik, ha az állatokat kiengedjük a legelőre. Érdemes utána nézni, hogy az állatok hol, mikor, hogyan és milyen körülmények közt legelnek.

A legeltetés nemcsak akkor eredményes, ha a legelőn elegendő növényzet van. Ehhez gondoskodni kell ivóvízről, jó pihenési lehetőségről, árnyékról is. A legelőn naponta legalább háromszor kell itatni, és itatás után pihentetni az állatokat. A legelő gyomnövényei rontják a gyep kihasználását, ezért írtsuk a gyomot.

Ha csak 1-2 állatunk van, ill. kicsi a legelőterületünk, pányvázva legeltessünk. Elsősorban a kecskéket, de a szarvasmarhát és a kocákat is kiköthetjük.  Az utóbbi azért is előnyös, mert a koca a szopós malacokkal nem jár be nagy területet, s így a malacok nem fáradnak ki. A pányvázásnak előnye az is, hogy a növényzetet meghatározott sorrendben 2-3 méteres sugarú körben lehet legeltetni. Ezután ez a terület pihenhet és tökéletesebben megindulhat rajta a sarjadzás. Pányvázott területen mintegy 25%-kal több állatot tudunk eltartani, mint ha szabadon, összevissza legeltetnénk.

A pányvázás előnye még, hogy az állat csak korlátozott területen legelhet, illetve nem mozoghat szabadon, így állandó őrzésre nincs szükség. Ugyanakkor az a hátránya, hogy az állat nem védekezhet kellően a nap vagy a rovarok ellen, belegabalyodhat a pányvába, illetve, ha lelegelte a rendelkezésre álló területet és elfeledkeznek róla, nem tud újabb takarmányhoz jutni.

 

Milyen a jó széna?

Jó minőségű az a széna, amelyet virágzás kezdetén kaszálnak és gyomnövényekből, savanyú füvekből 10%-nál nem tartalmaz többet. Föld, idegen anyag, mérgező növények nincsenek benne, és megfelelő módon szárított.

Gyenge minőségű a széna akkor, ha virágzás után kaszálták, a növények szárai már erősen rostosak, penészedés, dohosság is előfordul és szénakészítéskor elperegnek a levélrészek.

A jó és minél több táplálóanyagot tartalmazó széna készítése igen nehéz. Ugyanabból a zöldtakarmányból is igen különböző értékű széna készíthető. Hazánkban a szokásos renden való szárítással a zöldtakarmányokban levő tápanyagok 10-50%-a vész el. Az állványokon történő szárítással a levegő jobban átjárja a szénát, mint a renden, és így a gyorsabb száradás folytán kisebb a széna táplálóanyag-vesztesége, ugyanakkor a levelek sem peregnek szerteszét.

 

Takarmányozás témakör utolsó részében a takarmányok tárolásáról, méréséről lesz szó.

 

Kategória: Háztáji állattartás, Tudástár | A közvetlen link.