A szarvasmarha – 3. rész
A háztáji állattartás 10-11. részében elkezdtük a szarvasmarhák tartását, a mostani részünkben ezt folytatjuk, a szarvasmarha vemhességével, ellésével.
Hogyan kell kiszámítani a tehén várható ellésének idejét?
A tehén vemhessége általában 285 napig tart. Természetesen a vemhesség ideje tehenenként lehet néhány nappal több vagy kevesebb. Az előhasiak általában 1-6 nappal korábban ellenek. A gyengén takarmányozott, betegeskedő vagy a sok tejet adó tehenek vemhessége pedig tovább tarthat. A bikaborjak is néhány nappal később születnek, mint az üszők.
A várható ellés idejét fejben is könnyen kiszámíthatjuk a következő példák szerint: A fedeztetés ideje 2014. október 10. Vonjunk le belőle 3 hónapot, az július lesz (persze már a következő évben) és adjunk hozzá 10 napot. A várható ellés ideje tehát 2015. július 20. A januári, februári, márciusi fedeztetésnél nem vonunk le 3 hónapot, hanem hozzáadunk 9 hónapot és ehhez megint a 10 napot. Pl. a fedeztetés ideje 2015. március 06, adjunk hozzá 9 hónapot és 10 napot, akkor a várható ellés ideje 2015. december 16.
Melyek a vemhesség jelei?
Ha a tehén vagy üsző a hágatás után három hét múlva nem üzekedik vissza, az még nem jelenti biztosan, hogy vemhes. Néha előfordul, hogy a fedeztetés után, vemhessége ellenére még egyszer folyat. A vemhes tehén rendszeres folyatása természetesen elmarad, viselkedése megváltozik. Étvágya nagyobb lesz, óvatosabban mozog, a csordában külön húzódik. Az üsző tőgye duzzadni kezd, a tőgybimbókból mézgaszerű váladék préselhető ki. Az ötödik hónapban már látható a vemhesség a has növekedésén. A hatodik hónapban érezhető a magzat is, ha kezünkkel a tehén jobb oldali hasfalát a lágyék körül kétszer-háromszor erősebben meglökjük. A hetedik hónapban a magzat mozgása is érezhető a haskorchoz tett tenyérrel. A vemhesség nyolcadik hónapjában a magzat mozgásakor a hasfal hullámzását is láthatjuk időnként.
Az utolsó hetekben a horpaszok feltünően besüppednek, a tehén kezd kitőgyelni. A duzzadás kiterjedhet elöl a has aljára, hátul a tejtükörre. Ez a vizenyős duzzanat nem veszélyes, nem kell ellene semmit tennünk. Az állatorvos a harmadik hónaptól kezdve tudja biztosan megállapítani a vemhességet.
Hogyan gondozzuk a vemhes tehenet?
A vemhes tehénnel figyelmesen, gondosan bánjunk, de elkényeztetni nem kell. Kerüljük a felesleges zaklatást, de még az utolsó héten is legyen eleget friss levegőn. Fekhelyét bőségesen, jól almozzuk, óvjuk az ütésektől, rúgásoktól, kugyák hajszolásától, megerőltető hajlástól, a tűző naptól, hideg, szeles időtől. Az igás tehenet a várható ellése előtt 1-1,5 hónapig már ne dolgoztassuk. Ha mégis befogjuk, úgy legfeljebb 1-2 óra hosszára, és csak könnyű teherrel.
Ne etessük túl hideg vagy túlságosan felmelegedett, vagy penészes, romlott, sáros takarmányokat. Nem jók a felfúvó, nagytömegű takarmányok sem, mert nyomják a tüdőt és a magzatot A vemhesség végefelé figyeljük a tehén trágyáját és ha kezd besűrűsödni, adjunk valamivel több nedvdús takarmányt, nehogy dugulást kapjon. Ügyeljünk arra is, hogy az állás padozata ne lejtsen túlságosan hátrafelé, mert hüvelyelőesést, ellés után pedig méhelőesést okoz. A naponkénti bőrápolást semmiképpen ne hagyjuk el.
Miért van szükség a szárazonállásra?
A borjazás előti szárazonállásra nemcsak azért van szüksége a tehénnek, hogy az egyre növekvő magzat jól fejlődhessen. Sokkal fontosabb a szárazonállás azért, hogy ez idő alatt a tehén szervezete kipihenje az előző tejelés nagy munkáját, tartalék táplálóanyagokat raktározhasson fel a következő tejelésre. A tehén szervezete szinte megújul a szárazonállás alatt. Önmagát csapja be az a gazda, aki a szárazonállás idejével takarékoskodik, vagy el sem apasztja, hanem “keresztül fejik” tehenét, hogy néhány literrel több tejet kapjon. Az ilyen el nem apasztott vagy csak rövid ideig szárazonálló tehén satnya, beteges borjút ellik, a föcsteje elmarad, maga pedig lesoványodik, legyengül és hamar elhasználódik.
Mikor apasszuk el a tehenet?
A várható ellés előtt legalább 60 napig kell szárazon állnia a tehénnek. A jó tejelő tehenek elapasztását úgy kell megkezdeni, hogy azok ellés előtt két hónappal már szárazon álljanak. Az elapasztást igen jól tejelő tehénnél legalább két héttel előbb kell megkezdenünk. Ha tehenünket háromszor fejjük, akkor elapasztáskor kezdjük el kétszer fejni és vonjuk el fokozatosan az abrakot. A vizenyős takarmányokból is egyre kevesebbet adjunk, végül hadjuk el teljesen. Azután már csak napjában, majd kétnaponként egyszer fejjünk, így a fejés fokozatosan elmarad. Igen fontos, hogy a tőgyet mindig teljesen fejjük ki, mert a tőgyben hagyott tej könnyen okozhat tőgygyulladást. Az egészséges, elapadt tőgyet azután már nem szabad próbálgatni még könnyed fejéssel sem, mert újra tejre jön.
Ha tehenünkről tudjuk, hogy nehezen apasztható el, inkább korábban kezdjük az elapasztását, de a szárazonállás idejét ne rövidítsük meg. Ilyen tehéntől gyorsabban vonjuk el az abrakot és a lédús takarmányt. Néhány napig esetleg csak kevés szénátés takarmányszalmát adjunk. Az ivóvizet azonban ne vonjuk el, ne szomjaztassuk a tehenet, mert ennek a magzat látná kárát. Ha másképpen nem megy az elapasztás, adjunk egy-két napon keresztül 1/2 kg keserűsót. Nyáron az elapasztáskor hagyjuk el a zöldtakarmányokat, és a tehenet ne hajtsuk a legelőre.
Hogyan készítsük elő az üszőt és a tehenet?
A hasas üszőt várható ellése előtt 6-8 héttel, ha soványabb, vemhessége 5-6. hónapjától kezdjük bővebben etetni, hogy jól kitőgyeljen. Az előkészítéssel azonban ne menjünk túlzásba, mert esetleg túl nagy lesz a borjú és nehéz lesz az ellés. Az előkészítő abrakadag nagyságát aszerint szabjuk meg, hogy milyen húsban van az üsző. Ha jóltáplált, 2,5-3 kg abrak is elegendő jó pillangós széna, jó silótakarmány és répa mellett. Nyáron a legelőhöz adjunk zöldtakarmányból, esetleg kevés szénából pótlást.
A tehén előkészítése, elapasztása után 7-10 napig csak annyi takarmányt adjunk, amennyi élete fenntartására elegendő, tehát kevés szénát, répás-pácot, silótakarmányt, takarmányszalmát. Ha bőven takarmányoznánk, megint tejre jönne. Amikor a tőgy már összeesett, nyugalmi állapotban került, megkezdhetjük az előkészítő etetést, a kitőgyelést. A borjazás után ugyanis a tőgy olyan erőteljesen működik, hogy a tehén nem tud annyi takarmányt megenni, amennyiben elegendő táplálékot kapna a fokozott tejtermeléshez. A jó tejelő tehén ilyenkor a szervezetében raktározott tartalék táplálóanyagokból pótolja a hiányt, vagy ha az nincs, a saját testállományát fogyasztja.
Az előkészítő takarmányadat nagyságát az szabja meg, hogy a tehén milyen kondícióban van és milyen tejelő.
Nyáron zsenge zöldtakarmány és dúsfűvű legelő legyen az alap. Ehhez a jó tejelő vagy a soványabb tehénnek a második héten 3 kg, a harmadik héten 4 kg, a negyedik héten 5 kg abrakot adjunk naponta. Az ötödik héttől kezdve csökkentsük az abrakadagot úgy, hogy a hetedik héten még 2-3 kg-ot adjunk. Az utolsó héten már azt is hagyjuk el.
Télen 5-6 kg jó pillangós széna, 15-25 kg takarmányrépa, néhány kg murokrépa legyen az alapadag, és ehhez az elmondottak szerint adjunk abrakot. Igen fontos, hogy az abrakból a mész és sókiegészítés el ne maradjon, és legalább 1 kg búzakorpát tartalmazzon.
Következő részünkben az ellésről és az újszülött borjú nevelésével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.
