A szarvasmarha – 10. rész
Hogyan tisztítsuk meg a tőgyet fejés előtt?
A piszkos, trágyás, sáros tőgyet feltétlenül mossuk meg langyos, szappanos vízzel. Ha a tőgy és környéke tisztának látszik, elegendő, ha száraz ruhával letöröljük. Törlőruhát csak akkor használjuk, ha azt rendszeresen ki is mossuk. Gyakran tisztogatják úgy a tőgyet, hogy vödörből vagy éppen a fejősajtárból kézzel vizet locsolnak rá. Az ilyen tisztogatás többet árt, mint használ, mert a meglazított szennyeződést nem távolítja el, de nem is tapasztja a tőgy felületére és ez fejéskor a tejbe kerül. Az állás tisztántartásával, bőséges almozással tisztább marad a tőgy és így sok munkát takaríthatunk meg. A tőgyet tehát csak akkor mossuk, ha szükséges, egyébként elegendő szárazon letisztogatni.
Miért cserepesedik ki a tehén tőgye?
A tőgy finom bőrét természetes zsírosság védi és tartja puhán. Ha ezt elveszti, pl. mikor lemossuk a szennyes tőgyet és nem töröljük szárazra, vagy erős, szeles időben sokáig van a tehén a szabadban, a tőgy vékony bőre berepedezik, cserepes lesz. Ezek az apró repedések sokszor annyira érzékenyek, fájdalmasak, hogy a tehén alig engedi fejni magát. A repedéseken keresztül bejutó kórokozók gyakran súlyosan megbetegíti a tőgyet.
Megelőzhetjük a tőgy kicserepedését, ha csak akkor mossuk le, amikor feltétlenül szükséges, utána pedig azonnal szárazra töröljük. A kijáró tehén tőgyét hűvös, szeles, esős időben kenjük be fejőzsírral, faggyúval, sótlan disznózsírral. Ha már kicserepesedett volna, kezeljük fertőtlenítő anyagot tartalmazó kenőccsel és óvatosan, gondosan fejjük.
Száraz vagy nedves kézzel fejjünk?
Legjobb a száraz kézzel fejés, mert így legkevésbé szennyeződik a tej. Sokan nem szeretik, mert nedves kézzel könnyebb a fejés. Aki nem akar száraz kézzel fejni, használjon fejőzsírt, de semmi esetre se nedvesítse tejjel a kezét. Egyébként a marokfejéshez nem szükséges sem a tőgyet, sem a kezet megnedvesíteni vagy bezsírozni.
Amikor elkezdjük a fejést, minden tőgynegyed első sugarából fejjünk egy kis tányérkára és nézzük meg alaposan. Ha semmi baja nincs a tőgynek, a tej egyszínű fehér és mivel az első sugarakban kevés a zsír, kissé kékes árnyalatú. A beteg tőgyből fejt tejben pelyhes, túrós csapadék van vagy egészen vízszerű, színe lehet sárgás, vércsíkos. Ha nem látunk elváltozást a tejben, kóstoljuk is meg. A sós, karcos íz, ha a tehén nem öregfejős, ugyancsak a tőgy megbetegedését jelentheti. Amennyiben a tejen az elmondott rendellenességeket tapasztaljuk, a tehenet mielőbb mutassuk meg az állatorvosnak.
Hogyan fejjünk?
Legfőbb szabály, hogy a tőgyet gyorsan és alaposan fejjük ki. Azért szükséges, hogy gyorsan fejjünk, mert a tejleadást kiváltó anyagok hatása a vérben csak 5-6 percig tart, és ezalatt a tehén könnyen leadja a tejet. Először mindig a két első, azután a két hátsó negyedet fejjüók ki, mert a két első, illetve a két hátulsó negyed rendszerint egyenlő mennyiségű tejet ad. Azért nem jó az egyoldali vagy a keresztbe levő tőgynegyedek egyszerre fejése, mert az első negyed hamarabb kiürül, mint a hátsó, és ez zavarja az egyenletes, gyors fejést. Az első negyedek kifejése után, jobban hozzáférünk a több tejet adó hátsó negyedekhez.
Az a legjobb fejési mód, amelyik legkevésbé rontja a tőgybimbókat, legjobban alkalmazkodik a tőgybimbó nagyságához, alakjához, a legszaporább fejést biztosítja, lehetővé teszi a tiszta tej nyerését és nem okoz fájdalmat. Ilyen az úgynevezett marokfejés. Ezt úgy végezzük, hogy a tőgybimbó tövét a hüvelyk- és a mutatóujjunkkal körülfogjuk, majd a két ujjunkkal képezett gyűrűt összeszorítjuk és a többi ujjunkat sorjában a mutatóujjunk mellé marokra zárjuk. Ha így fejünk, a tőgybimbó jól a tenyérbe fekszik, nem húzódik meg, nem rongálódik.
A túl kicsi, rövid tőgybimbójú, nehézfejős tehenet lehet úgy is fejni, hogy a marokfejéskor behajlítjuk a hüvelykujj első ízét. A fejés így könnyebb, mert a hüvelykujj nem dolgozik. Rövid tőgybimbóknál szokták használni a húzogató fejést is, amikor a tőgybimbót a kinyújtott hüvelyk- és mutatóujj közé, vagy a mutatóujj és a középsőujj közé veszik és a tejet nem szorítással, hanem húzással préselik ki. Az ilyen fejés rongálja a tőgyet, amellett fájdalmas is a tehénnek. Ugyanúgy káros a bügyökfejés is, ha húzogatva végzik. A megnyújtott tőgybimbóban a szakadások helyén hegek, csomók keletkeznek, amelyek elzárják a bimbócsatornát.
Mire jó a tőgymasszázs, és hogyan végezzük?
A fejés előtti tőgymasszázs előkészíti a tőgyet a fejéshez és megkönnyíti a tejleadást. Simogató mozdulatokkal masszírozzuk végig néhányszor a tőgyet felülről lefelé haladva, majd a tőgybimbókat nyomogassuk enyhén fölfelé anélkül, hogy tejet fejnénk ki belőle. Amikor a fejés vége felé járunk, masszírozzuk meg újra külön-külön a tőgynegyedeket. Ezt úgy végezzük, hogy a tőgynegyedeket egyenként két kézzel átfogjuk és miközben óvatosan megnyomkodjuk, felfelé emelgetjük. Ilyenkor a tőgy mirigyeiben levő tejöblökből is kiürül a tej. Ezután fejjük ki a tőgyet utolsó cseppig és befejezésül simogassuk át néhányszor. A masszálást úgy végezzük, hogy a tehénnek ne okozzon fájdalmat, és 1-2 percnél ne tartson tovább. Amikor készen vagyunk a fejéssel, töröljük le a tejcseppet a bimbó hegyéről, mert abban könnyen elszaporodnak a kórokozó csírák, baktériumok és feljutva a bimbócsatornán, megbetegíthetik a tőgyet.
Mi okozza a tehénnél a tej-visszatartást?
Ha a tehenet kellemetlenül ható ingerek érik, pl. fájdalom, ijedtség, kifáradás, stb., olyan anyag termelődik és jut a vérbe, amely meggátolja a tejleadásst. Ha tehát a tehén visszatartja a tejet, azt nem “rosszindulatból”, szándékosan teszi, hanem a keletkező gátlóanyag hatására. Ha pl. más feji a tehenet, mint akit megszokott és az durván nyúl hozzá, vagy váratlanul megüti, a tehén visszatartja a tejét.
A tej-visszatartás egyetlen orvossága a gátlás okának megszüntetése. Beszéljünk az állathoz szelíd hangon, simogassuk, kerüljük a hangos rákiáltást, hirtelen durva mozdulatokat. Nézzük meg, nem okoztunk-e fájdalmat a fejés során. Veréssel nem tudjuk leszoktatni a tehenet a tej-visszatartásról, csak súlyosbítjuk a bajt.
Hányszor fejjünk napjában?
A fejések számát aszerint szabjuk meg, hogy mennyi tejet ad a tehén, frissfejős-e vagy öregfejős, itatva neveljük a borját vagy szoptatással. Elegendő lehet kétszer fejni, ha a tehén nem ad több tejet 14-15 liternél, ha gyenge kondícióban van, és ha háromszori fejésre sem ad jelentősen több tejet, mint a kétszerire.
ha szüelésétől itatva neveljük a borjút, az első időben annyiszor kell lehetőleg fejni, ahányszor itatunk. Az első borjas és a frissfejős teheneket ajánlatos háromszor fejni. Négyszer fejni csak a 30 liternél több tejet adó tehenet érdemes.
Milyen hibákat okozhatnak a tejben az egyes takarmányok?
A tej igen könnyen veszi fel más anyagok szagát, ízét, így némelyik takarmányét is. A jó minőségű széna, a jó legelő füve is tartalmaz íz- és illatanyagokat, amelyek átmennek a tejbe. Ezek azonban nem károsak a tej minőségére, inkább ízesebbé, kellemesebbé teszik. Az ízhibákat okozó takarmányok akkor hatnak károsan a tej minőségére, ha egyszerre sokat eszik belőlük a tehén és nem tartjuk be eléggé a tisztaság követelményeit. Sok répa, leveles répafej vagy répalevél etetésétől répa ízű lehet a tej. De répa ízt kap akkor is, ha az istállóban tároljuk a répát és az istálló répa szagú.
Olajos, faggyús ízt okozhat a sok lucerna vagy lóhere. Takarmány ízű lesz a tej a friss sarjútól, burgonyától, takarmánykáposztától. Hal ízű lesz a tej, ha nedves legelőn tartjuk a tehenet. Karcos, kesernyés ízt okoz a tök, a mustár és a répa is. Egyes növények a tej elszíneződését is okozzák, így kékes, ibolyaszínű lehet a békarokkától, pohánkától, gyékénytől, kákától, somkórótól. Piros lesz a kutyatejtől, sástól, szittyótól, stb. Sárgább színt kap a sok zöldtakarmánytól, sárgarépától, silótakarmányoktól. Ha jól készített, jól erjedt szilázst eszik a tehén a tej színe sárgásabb, íze zamatosabb és vitamintartalma nagyobb lesz. Ez azonban csak a kifogástalan minőségű silótakarmányokra érvényes. A rosszul erjedt, szúrós szagú, ecetes vagy éppen büdös silótakarmánytól meghibásodik a tej.
Megváltozik-e az öregfejős tehén teje?
A tejelési időszak vége felé az elapasztáshoz közelálló úgynevezett öregfejős tehén teje a rendesnél sűrűbb, kissé sós ízű lesz, szaga avasságra emlékeztet. Zsírtartalma ugyanakkor nő, esetleg kétszeresére is emelkedhet. Fölét az ilyen tej lassan adja fel. Az öregfejős tehén tejének megváltozása természetes dolog, így nem tekinthetjük hibának.
Milyen a jól tejelő tehén?
A tapasztalatok, megfigyelések azt mutatják, hogy a jól tejelő teheneknek rövid, nem túl sűrű, sima, fényes a szőrzete, hosszú, vékony szálú a farok bojtja, a bőre finom, rugalmas, könnyen ráncolható, a nyak oldalán és a combok között sűrű ráncokat alkot. A feje finom, könnyű, a farok hosszú, vékony, a szarv nem túl nagy és vékony. A mellkas dongás, mély és hosszú, a háta széles, a hasa terjedelmes, a far széles. Tőgye finoman szőrözött, bőre vékony, ha megdörzsöljük, könnyen korpázik. Ha a tőgyet oldalról nézzük, a comb nem takarja el rendesen, hanem a comb mögül elöl is, hátul is kilátszik egy kicsit. A négy negyed egyenlő nagy, egyik negyed sem feltünően kicsi, vagy nagy. A vékony bőr alatt jól látszanak az erek. A tőgybimbók jól átmarkolhatók, tőben valamivel vastagabbak, 6-8 cm hosszúak, a telt tőgyön lefelé és kissé kifelé irányulnak. A hasalján futó erek vastagok, a tejcsészike tágas. A lábak épek, az izületek szárazak, nem duzzadtak. Mindezek természetesen csak tájékoztnak és bizony adódhat kivétel is, amikor durva szervezetű, nagy szarvú, vaskos fejű, kis tőgyű tehenek között is akadt igen jó tejelő. Ez arra figyelmeztet, hogy nemcsak a tehén külsejére fordítsunk gondot, hanem érdeklődjünk utódai, testvérei, a tartás, takarmányozás körülményei után is.
Több tej fejhető-e a nagyobb tőgyből, mint a kisebből?
A nagyobb tőgy nem biztos, hogy több tejet is ad, mert sokszor a kisebb tőgyű tehéntől fejhetünk többet, ha annak tőgyében nagyobb a mirigyállomány és jobban be van hálózva vérerekkel, nagyobb a termelőképessége.
A tőgy nagyságának megítélésekor arra is ügyeljünk, hogy a tehén frissfejős-e, a tejelési időszak közepén van vagy szárazon áll. Az előhasiak tőgye mindig kisebb és sak a harmadik negyedik borjú után fejlődik ki teljesen. Az öreg tehén tőgye sokszor mélyen lelóg, ellazultan csüng. Ha a tőgyet megmarkoljuk és szemecskés, morzsalékony tapintható, bőven van benne mirigyállomány. Az ilyen tőgy fejés előtt kitelt, fejés után ráncos, petyhüdt. A mirigyes tőgy a jó tejelőképesség jele. a húsos tőgy vastagabb bőrű, kifejés után sem esik össze, ha megmarkoljuk egyenletes, kemény tapintású, kevés benne a mirigyállomány. Az elzsírosodott tőgyben is kevés a mirigyes rész, tapintáskor egyenletesen tömörnek, de puhábbnak érezzük. A húsos és zsíros tőgy nem ígér jó tejelést.
Következő részünkben a tehén ápolásával kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.
