A kacsa tartása
Milyen kacsafajtákat ismerünk?
A magyar kacsa leggyakrabban fehér, ritkábban barnatarka változatokban fordul elő. Kívánatos a fehér színű. A fehér gácsér egyéves korban 2,5 kg, kifejlett korban 3,2 kg, tollazata teljesen fehér és mérsékelten tömött. A feje nagy, széles és gömbölyű, a csőre rövid, széles, sárga, fekete foltoktól mentes. A szeme élénk, nagy, mélyenülő, ólomkék színű, arctájéka tollal fedett, nyaka közepesen hosszú, a mell széles, mély, kidomborodik, a hát hosszú és széles, a farka kiterjesztett zárt vonalban illeszkedik a háthoz, 2-3 felkunkorodó tollal. A lábujjak rövidek és úszóhártya köti őket össze.
A tojó súlya másféléves korban 2 kg, kifejlett korban 2,5 kg. Tollazata olyan, mint a gácséré, azzal a különbséggel, hogy a farokban nincsen felkunkorodó toll.
A magyar kacsa igénytelensége és jó ellenállóképessége közismert. Gyorsan fejlődő, jól hízik, évente 50-80 tojást termel. A naposkacsa világossárga vagy fehér pelyhű, a lábszár és a csőr színe sárga, súlya 35-40 gramm.
A pekingi kacsa Dél-Kínából származik. Igen nagy szerepet játszott a magyar kacsa kinemesítésében. Jellemző a pingvinszerű tartása.
A gácsér egyéves korban 3,5 kg, kifejlődött korban 4,5 kg. A gácsér tollazata dús, a coombokat és a törzs alsó részét tejfelsárga pehelytollak takarják. A feje nagy, a koponya domború, a csőr tövéből hírtelen emelkedik ki. A csőr rövid, széles, vastag, egyenes vonalú, aranysárga színeződésű, fekete folttól mentes. Szeme élénk, sűrű szemöldökű, a duzzadt pofa részben eltakarja. A szem színe sötét ólomkék, a nyak közepesen hosszú, vastag, tartása csaknem függőleges, törzse széles, közepesen hosszú, mély, zömök. A széles has és hátsórész csaknem érinti a földet. Alakja 50-60 fokra állított téglalaphoz hasonló. Melle széles, mély, háta hosszú, széles, a szárny rövid, csukott, a törzs oldalához simuló, a farok kiterjesztett meredek, 2-3 felkunkorodó tollal. A comb rövid, a lábszár sötétsárga.
A tojó súlya egyéves korban 3 kg, kifejlődött korban 3,5 kg. A pekingi kacsa igen gyors fejlődésű. Évente 100-120 db 70-80 grammos tojást tojik, hústermelésre alkalmas, a takarmányt jól értékesíti, gyorsan fejlődik. A naposkacsa világossárga vagy fehér színű, a csőr és a lábszár sárga. Testtartása meredek, súlya 35-40 gramm.
Hogyan válasszuk ki a tenyészkacsákat?
A tenyésztésre szánt kacsákat egyrészt a tojáshozam, másrészt az állat súlya alapján válogatják ki. Figyelembe kell még venni a tojások termelékenységét, mert ez fontos szempont a tenyészállatok kiválasztásában, valamint a tenyésztésre szánt állatok egészségi állapotát is. A kacsák kevésbé fogékonyak a betegségek iránt, és így nevelésük, tenyésztésük könnyebb, mint a tyúkféléké.
Általában nagyobb testű kacsákat kedveljük, egyrészt, mert ezektől több húst és zsírt remélhetünk, másrészt, mert ezek legtöbbször a leggyorsabban fejlődő egyedek. A fajtatiszta egyedek értékesebbek, mint a kevert származásúak, mert ezek termelése jobb.
A gyakorlati tenyésztők megfigyelése szerint a legjobb eredmény az 1-2 éves gácséroktól és a 2-3 éves tojóktól várható. Kiváló gácsérok 4 éves korig, a tojók pedig 6 éves korukig is megtarthatók a tenyésztésben. 1 gácsérhoz 4-5 tojó számítható. Kivételesen az igen értékes gácsérok jobban kihasználhatók, ha naponta 5-5 különböző tojót osztunk be hozzájuk. Így az értékes gácsér 20-30 kacsát is termékenyen tud tartani.
Hol helyezzük el a kacsákat?
A kacsa az elhelyezésre nem igényes. Egyedül a száraz alom az, amit megkíván. Az év nagy részét eltölti szükség ólakban is. Ennek megfelelően a kacsa elhelyezése nem jelent annyi gondot, mint a tyúkféléké. Az ólban négyzetméterenként 3-4 kacsát számítunk. Az ól belső berendezése szintén nem drága, mert ülőrudak nincsenek és csapófészek sem szükséges. Kevés számú tenyészkacsa a tyúkokkal együtt elhelyezhető. Igen jól beválik, ha az ólban a trágyadeszka alatt készítjük el a kacsák tartózkodási helyét, amelyet dróthálóval kerítünk el. Itt jó száraz helyet készíthetünk, s a tojástermelést is ellenőrizni tudjuk. Újabb megfigyelések szerint a kacsatartáshoz vízikifutó nem szükséges, állandó ivóvízről viszont gondoskodni kell.
Hogyan neveljük fel a kiskacsákat?
A kiskacsákat tyúk vagy pulykakotlóval, illetve mesterségesen nevelhetjük fel. A kiskacsák nevelése seokkal könnyebb, mint a naposcsirkéké, mert élelmesebbek, a betegségek iránt kevésbé fogékonyak. A kiskacsák a meleg iránt sem olyan érzékenyek, csupán a száraz alomanyagról kell gondoskodnunk. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az itató edényből állandóan kifröcskölik a vizet. A kiskacsák 3 hetes korukig vízfürdőt nem igényelnek és nem is célszerű őket vízre engedni.
A kiskacsákat pépes ételekkel etetjük. A keverékbe az első héten főtt tojást adunk, 10 kiskacsára számíthatunk egy tojást. A második héttől kezdve minél több apróra szecskázott zöldeleséget keverünk a darák közé. A keveréket fölözött tejjel nedvesíthetjük. Kívánatos a kacsákat naponta legalább 5-6-szor etetni. Ezt fokozatosan csökkentjük, majd a 12 hetes kor után a napi 3-szori etetés is elegendő lesz. Általában ugyanazt a keveréket adjuk, mint a kiscsibéknek. A fehérjedús takarmányok etetését igen meghálálják, mert így gyorsan fognak felnőni. A keveréket mindig frissítsük fel zöldtakarmánnyal (saláta, csalán, napraforgólevél).
Milyen kacsákat értékesítsünk?
7-10 hetes korban 2 kg körüli súllyal a pecsenye kacsa, 4-6 hónapos korban 3-4 kg-os hízott kacsa, 6-8 hónapos korban a kifejlett sovány kacsa és hízott kacsa kerül piacra. A kacsa gyorsan fejlődik, s így ezeket a súlyokat rövid idő alatt elérheti. A 7-10 hetes korban piacra kerülő kacsákat akkor lehet jól eladni, ha még nem estek át a vedlésen.
A háztáji tartásban is úgy állítjuk be a kacsanevelést, hogy 9, legkésőbb 10 hetes korban meg lehessen kezdeni a kacsák vágását. Tovább már azért sem érdemes a kacsát atartani, mert megkezdődik a tollazat kicserélődése, a fejlődés megáll, és a tollképződés sok takarmányt vesz igénybe. A gyorsan nevelet kacsákat igen jól kell takarmányozni, mert csakis így lesznek megfelelőek.
Hogyan tömjünk?
A 6-8 hónapos, kifejlett, 2,4-4 kg-os sovány kacsákat úgy állítjuk hízóba, hogy kb. 3 hétig tartó hizlalással 4,5-6 kg-ra hizlaljuk. A hízlalást 3 hétnél tovább nem érdemes folytatni, mert azon túl könnyen fulladás következik be.
A hízlaló ketrecekben elhelyezett állatokat lécrekesztő segítségével egyhelyre tereljük, ahonnan azután az állatot tömés céljából kiemelhetjük. Egyszerű, és külön berendezést nem igényel, ha az állatot zsákba tekerve rögzítjük és tömjük. Kézi töméskor a földre ülve, térd alá szorítva tömik az állatokat. Lényegesen kényelmesebb a zsákba tekert állatokat asztalon megtömni, így a munka lényegesen gyorsabb.
Az állatot csak akkor szabad újból megtömni, ha az előző tömés után a begybe jutott takarmányt már megemésztette. Naponta kétszer, egyes esetekben háromszor tömhetünk. A kacsák tömése 18-24 napig tart. Ez idő alatt testsúlyukat 40-80%-kal gyarapíthatják. .A tömés céljára mindenkor teljesen egészséges, előzetesen beáztatott kukoricát használjunk. Az első héten nem tömjük meg teljesen a kacsákat, a második héttől kezdve viszont teljesen megtömjük. Arra is kell ügyelni, hogy mindig a napnak ugyanazon órájában tömjünk és lehetőleg mindig ugyanazon személy. A tömőben levő állatok részére megfelelő friss ivóvízről kell gondoskodni.
Hogy használjuk a tömőtölcsért?
A tömőtölcsér beszerzése nem nagy befektetés, és lényegesen megkönnyíti a tömést, ezenkívül kizárja a fulladást is, mert a tömőtölcsér a takarmányt egyenesen a nyelőcsőbe juttatja. Ha tömőtölcsérrel
tömünk, a nyelőcsőbe juttatott tengerit mindenkor kézzel továbbítsuk a begybe. A takarmány és a hízóállat előkészítése ugyanolyan, mint a kézi töméskor.
Következő részünkben a libák tartásával, neveléséve, etetésével kapcsolatos tudnivalókról lesz szó.
