Hűvösvölgyi Ildikó előadó estje Lajosmizsén
A Kultúra Napja alkalmából
Életem egyik legkedvesebb élményét éltem át ezen az estén, amely élményt személy szerint Hűvösvölgyi Ildikónak és segítő előadó társának Szabó Gyula Győzőnek köszönhetek.
A művésznő kifogástalan eleganciával, közvetlenséggel és olyan átható meggyőződéssel adta elő a szép verseket, hogy szinte beleborzongtam a versek hallgatásába.
Egy kicsit részletezve : A szavai érthetőek, a kiegészítő, magyarázó jelei akár már szinte önmagukban is meggyőző értelmet adó mondanivalót közölnek a hallgatósággal. Már kezdődött az ismert Petőfi Sándor : Szülőföldemen című versével, ahol Ildikó igen sokszínűen adta át nekünk, a kíváncsi hallgatóságnak az egyszerűnek és egyformának tűnő sorokat, hogy cserebogár, sárga cserebogár. Kiderült, hogy külön más-más hangulatot sugároz egy-egy ilyen ismétlés, attól függően, hogy mikor mondja azt el.
Remekül oldotta meg a költemények előadásai között, hogy segítő társa, Szabó Gyula Győző mit énekeljen saját gitárral kísért dalaiban. Győző meggyőző módon, nagyon szép hangjával bátran kieresztett hangerővel, különösen a magasabb hangfekvésekben ejtette bámulatba a közönséget.
Hűvösvölgyi Ildikó a bemutatkozásnál kiemelte –jogos büszkeséggel–, hogy Szabó Gyula Győző „Az én tanítványom”.
Kitűnően érzékeltette a „nagyérdeművel”, hogy pl. Petőfi Sándor : „Reszket a bokor” című versében hogyan is reszket az a bizonyos bokor. Amint összehúzta magát fázósan, reszketve, szinte az volt az érzésünk, hogy itt bizony most Tél tábornok erősen összevonta a szemöldökét és alaposan rázúdította szegény bokorra a messzi Északról importált zord jeges hideget a madárkával együtt.
Az egész előadási módját egy különösen kedves meleg báj hatja át, amely Ildikó belső énjéből belülről jön és ráragasztja mindenkire azokat a sokunk számára szinte észre sem vett apró, kicsinek tűnő, de mégis sokat jelentő részleteket, amelyekkel naggyá teszi a költeményt.
Hűvösvölgyi Ildikó nem egyszerűen elszavalja a verseket, hanem éli azokat. Megfigyeltem, hogy egy alkalommal a vers befejezését sírással tette hitelessé, érzékeltetve a drámaiságát. Egy-egy verset olyan aprólékos precizitással kidolgozva, hangsúlyozva szaval el, hogy az ember minden porcikájában tüzet fog; az általa előadott versek úgymond átjönnek.
Az előadás alatt olyan csend ült a Díszteremben, mintha valami szigorú, nagy büntetést vonna maga után egy kis zsibongás. Hogy miért volt ez így? Egyértelműen azért, mert teljesen lenyűgözött bennünket ez a szép irodalmi előadás.
Nagyon köszönöm (azt hiszem, hogy mások nevében is mondhatom) ezeket a nagyon szép
feledhetetlenül szépen, művészien előadott verseket, amelyek a családról, a szerelemről, a Hazáról, Istenről és játékról szóltak külön-külön csoportokba osztva, melyek között énekelt gitár kísérettel Szabó Gyula Győző.
Győző az első verscsoport után— (7 vers), amelyekben Petőfi Sándor Sándor (Szülőföldemen, Füstbe ment terv, Arany Lacinak, A virágok, Kosztolányi Dezső (Akarsz-e játszani?), Csukás István (Rövid életemet)— egy Sík Sándor -Dévai Nagy Kamilla Isten lánca című dalát adta elő.
A szerelemről szóló versek— melyeket Ady Endre (Szeretném, ha szeretnének, Héja nász az avaron) József Attila (Várlak, Olyan bolond vagy, Tedd a kezed) Dsida Jenő (Tavalyi szerelem), Romhányi József (Marhalevél)— szintén Szabó Gyula éneke követett, aki itt a „Hallod-e te szelídecske” című népdallal oldotta fel feszült figyelmünket.
A Haza címet a hazánkról szóló József Attila (Tiszta szívvel), Radnóti Miklós (Nem tudhatom) és Reményik Sándor (Mindhalálig) versei jelentették. Ezután Győző „Egy gondolat bánt engemet” című Petőfi verset énekelte el, amelynek zenéjét Koltay Gergely szerezte.
Ezután Istennel kapcsolatos versek következtek : Wass Albert, Reményik Sándor (Tündérfok, A szőnyeg visszája, Kegyelem)
Befejezésül Weöres Sándor (Az éjszaka csodái) vers következett.
Szabó Gyula Győző a „Napfivér- Holdnővér című filmből egy szép lírai dalt énekelt el.
Kedves Hűvösvölgyi Ildikó!
Engedje meg, hogy tiszteletem és köszönetem jeléül egy képzeletbeli mezei virágcsokrot nyújtsak át, amelyben a mezőn vadon nőtt virágok mind-mind helyet kapnak, úgymint a búzavirág, a pitypang amikor még életerőtől duzzadva sárgán virágzik, árvalányhaj, szamártövis virágzásában, pipacs, nefelejcs és még minden más is. Ezt a képzeletbeli csokrot a lakásának a napfényes részén helyezze el, ahol a napsugár körbetáncolja sugaraival, megcsillan a csokron megjelenő kövér vízcseppeken a szoba egy részlete (A fizika törvényei szerint fordított képben).
Hogy miért mezei virágcsokorra gondoltam? Azért, mert az nagyon sokszínű, mint Ön!
Képzeletben egy szép nagy dongó szívogatja a nektárt a szúrós virágú szamártövisből, egy szorgalmas méhecske pedig a pitypang virágjáról gyűjti a a fiasításhoz nélkülözhetetlen virágport. Hát igen ! Isten dicsőségét hirdeti minden egyes virág, rovar, vízcsepp és minden más is, csak meg kell látni!
Azt, hogy egy-egy versnek milyen üzenete van, azt pedig egy jó előadóművész segítségével mi, hétköznapi emberek is megtudjuk!
Lajosmizse, 2012. január 19.
Sólyom János
Klikk az összes képhez
