2014. július 13-án egy szép és kiváló állapotban lévő autóbusszal utaztunk Aracsra, illetve Törökbecsére. Ez a város a Magyar Délvidéken a Szerb Köztársaságban található. A határnál gyorsan sikerült átjutnunk. Úti célunk elérése előtt Törökbecsén álltunk meg, ahol nagy szeretettel fogadtak minket a szervezésben részvevő, majd később ebédet adó házigazdáink. Innen autóbusszal néhány km megtétele után megálltunk és két MTZ traktor után padokkal felszerelt platós teherszállító kocsikra szálltunk fel. Két-három km megtétele után megérkeztünk Aracsra, a délvidéki magyarok zarándokhelyére a pusztatemplomhoz. Ez a templomrom még ebben az állapotában is tiszteletet parancsoló. A templom dokumentálva először 1091-ben történt Becsnél. Ennél a templomnál egy kis ünneplő megemlékezéssel gondoltunk vissza őseinkre.
Ez az erősen romos állapotában lévő katedrális, még ilyen állapotban is elismerésre méltó. Magányosan áll a kukorica és napraforgó földek közepén, településektől távol.
Dacol az időjárás eróziós hatása ellen, tanúságot ad arról, hogy itt ezen a szent helyen, erős hittel, akarattal, jelentős elszántsággal élő nép élt, amely meggyőződéssel vallja, hogy Isten nélkül élni sikeresen nem lehet, emiatt hatalmas nagy áldozatokat képes megtenni.
A templomban történelmi ismertetést tartott Link Lajos utazásszervező idegenvezető.
Az idegenvezető tájékoztató történelmi előadása után Angi néni méltatta mind az előadást, mind pedig az erre a helyre vonatkozó ismereteit megosztotta a hallgatósággal. Az ünnepi gondolatok mindenkiben mély, nosztalgikus érzelmeket váltottak ki, amelyek szinte lezárták szánkat és némán tisztelegve gondoltunk vissza a valaha kiváló, fizikailag és hitben is erős őseinkre, akik példát is mutattak nem csak az akkori időkben élő embereknek, hanem évszázadokra előre is.
Itt, a valamikori szentély helyén megkoszorúztuk a templomot.
Angi néni (Klubvezetőnk) Wass Albert gondolatait is átadta nekünk „A magány templomában” című vers segítségével. Ebből két versszak :
Itt nem lehet
Csak áhítattal járni.
Szent tölgyfa-bolt :
Itt mindent megtalálni,
Ami volt.
Itt a Csend lakik
És a szent Magány
Csak itt lehet imádkozni talán.
Mert templom ez
A Magány temploma,
A Szépség temploma
Az Idő temploma,
Az Élet temploma,
A Halál temploma,
Az Örökkévaló
Nagy Csend temploma.
Angi néni kérésére felolvastam Szebenyi Judit: „Magyarnak születtem” című versét. Ezt a verset Bódiné, Tormássy Gizella választotta ki, amely vers erre az alkalomra illő gondolatokat ad át olvasóinak.
„Magyarnak születtem Délvidéken,
Anyanyelvemen beszélek, álmomban sem feledem.
Magyarságom nem titkolom, meghálálom szép Hazámnak,
Áldd meg magasságos Isten az én Magyar Hazámat!
Könnyel írom, lelkem sajog, látom, népem elfogy-
Magyarnak születtem, de rég nem magyar föld már—elvitték!
Kérdezés nélkül, magyar nép akarja-e, vagy sem:
Elvitték, darabokra törték szép Magyarországot!
Lelkemben örökre őrzöm, védem, tovább adom, amit tudok,
Nemzetem, drága magyar hazám: én Téged nagyon szeretlek!
Veled ébredek, rólad szól minden álmom, minden percben.
Szívembe, lelkembe él képed, szép gyönyörű hazám—magyarnak születtem.
Könnyek áztatott sorok, elázott versszakok,
Fájdalmam titkolni nem tudom, és nem is akarom!
Magyarnak születtem, magyar is maradok örökké,
Bár koporsómat nem fedheti magyar föld!
Nem kérdeztek minket itt, akartok-e elmenni?
Nem kérdeznek most sem, örülünk, hogy élhetünk még itt.
Nem bánom mi lesz a sorsom, ezek után is büszkén vallom: magyarnak születtem.
Hazámért, bármely percben, ha kell, meghalok!
Áldd meg Isten magyar Nemzetem!
Ezután Mayerné Marika olvasta fel Erdős Anna : „Hol az utca, hol a ház?” című versét, melyből a befejező gondolatot idézem :
Itt vagyok némán, nincstelenül!
Imára kulcsolom kezem.
Imám mondhatom!
Csendben az édes anyanyelvemen.
Megtagadott vagyok!
Kollektív bűnösség szerint,
Mert magyar vagyok!
Mit érzek, senki nem törődik velem
S az életem a büntetésem!
Ezután, sok-sok gondolattól zúgó fejjel újból felszálltunk az alkalmi járművekre, majd ebédelni mentünk vendéglátónkhoz Törökbecsére.
Elmentünk még a temetőbe, ahol meglátogattuk az 1848-49-es magyar szabadságharc emlékére készített Hungária szobrot. Itt csoportunkról fényképet is készítettem.
Elsétáltunk a kikötőbe, ahonnan egy 6 km-es sétatutajozással, árral szemben, eljutottunk Óbecsére.
Általánosságban elmondható, hogy a településeken rend és tisztaság van, a meglévő ingatlanokat, tereket, templomokat gondozzák, a virágokat ízlésesen ültetik, locsolják.
A termőföldjeik nagyon jó minőségűek, igen gazdag szüretelés várható náluk, annak ellenére, hogy a kiparcellázott földek valamiért általában kisméretűek.
Sólyom János
