Konferencia Jászberényben
2014. szeptember 10.
Érdekfeszítő előadások, kedves vendégfogadás jellemezte a szeptember 10-i konferenciát.
A konferenciának helyet biztosító Szikra Galéria mindent megtett annak érdekében, hogy jól sikerüljön az estig tartó előadássorozat.
A kedves köszöntéseket, amelyeket Dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója, Dr. Szabó Tamás Jászberény Város polgármestere, Fábián József jászkun főkapitány, Borbás Ferenc jászkapitány, valamint Szikra István, a Szikra Galéria tulajdonosa mondtak el, bizonyították, hogy különleges és fontos témák lesznek napirenden.
Dr. Fodor István régész a „Még egyszer a jászok letelepedéséről a magyar királyság és a Jászkunság területére” című előadásában a legújabb kutatási eredményeket ismertette a jelenlévőkkel. Felmerült a hun rokonság kérdése is. A cserkeszek vezetőjének, Samírnak fontosabb cselekedeteiről, azok hatásairól is beszélt. Ismertette a fegyverek fajtáit, valamint az alán temetőkből származó tarsolylemezek díszítő motívumait.
Dr. Selmeczi László elmondta, hogy 1323 előttről nem található a jászokról írásos bizonyíték. Ismét felvetődött a kérdés, hogy mikor jöttek a jászok?
Dr.. Pálóczi Horváth András régész, egyetemi tanár „A kunok korai történetének fő problémái” címet adott előadásának. Főképpen nyelvészeti kérdéseket elemzett, ismertetett. Kunok, komán, kumán kifejezések említése, a kipcsakok, kimek népnevek felmerülése fontos kutatási területet jelentett és jelent mai napon is. A 11. és 13. században a kipcsak szóhasználat a leginkább elterjedt.
Dr. Szabó Géza régész „A Nart-eposz a bronzkori és koravaskori leletek tükrében” címmel tartott igen érdekes elemző előadást. Az eposzban a nyúl több ízben felmerül. A nyúl a termékenység, az örök szerelem jelképe. Az Uralon túl az első évezred elejétől Regölynél találhatók leletek. (A Kaspi tenger és a Fekete tenger közötti részen.)
Tálas Nándor történész, doktorandusz hallgató „A kunok taktikájáról” tartott emlékezetes előadást. Ismertette harcmodorukat, a cselvetés fontosságát, a félelmetes nyílzápor eredményességét. Elemezte az egyik csatát, pontosan a helyszínt, a méreteket figyelembe véve. Igen érdekes volt a számítások alapján a leletek segítségével rekonstruálni a csata vélhető részleteit.
Dr. Hidán Csaba történész, egyetemi adjunktus a „Páncélhasználat a sztyeppei népeknél a 10-13. században” című előadását igen nagy érdeklődéssel hallgattuk végig. Ő gyakorló harcosként is beszámolhatott ismereteiről, hiszen saját páncélja, sisakja, szúró-vágó, ütő fegyvere van, amelyek használatát gyakorolni szokta. Valaki kérdezte tőle, hogy pl. az egyik fegyvernek miért nem hegyes a vége, mert akkor nehezebben tudja átütni a páncélt. Dr. Hidán Csaba azt válaszolta, hogy azért készítették legömbölyítettre a fegyver végét, mert amikor a harcos a fegyverével beütötte a páncélt, akkor, ha a fegyver hegyes lenne, bizony beszorulna az átütött páncélba, ha pedig a fegyver, csapást mérő vége legömbölyített, akkor minden nehézség nélkül kivehető a páncélból. Tehát a harcosnak nem kell azzal dolgozni, hogy, ellenfeléből kivegye a fegyverét. Ismertette a különböző pikkelyes páncélokat, a lovakra készített páncélokat. Említette, hogy Csólyospálosnál ép sisakot találtak, Gyomaendrődön páncélt, Csengelén egy kun vezér sírját tártak fel.
Dr. Tóth Péter történész, egyetemi tanár „A jászok adózása a középkorban” címmel tartott előadást.
Bánkiné Dr. Molnár Erzsébet, az MTA doktora, levéltáros, történész „Jogszokások a Jászkunság népéletében” címmel tartott színes előadást. Kihangsúlyozta, hogy mekkora jogköre volt valaha egy regnáló jászkapitánynak. Több, kis történettel aláfestette a jászkapitány intézkedéseit, igazságosságát. Ismertette, hogy ha egy településre máshonnan betelepült egy család, annak kötelessége volt az új lakhelyén az ottani szokásokat átvenni, tiszteletben tartani és betartani. Amennyiben a bevándorló család nem volt hajlandó az új helyén a jogszokásokat betartani, akkor igen súlyos árat fizethetett emiatt, sőt a településről való kiutasításnak is kitette magát.
Dr. Nagy Janka Teodóra etnográfus a „Bűnök és büntetések a jász-alán hősmondákban” címmel tartott előadást. Szinte megborzongtató volt még hallani is, hogy milyen súlyos büntetések jártak egy-egy elkövetett bűn vétségéért. Rossz volt arról hallani, hogy amikor egy ember nagymértékben mozgásképtelenné vált, nem tudta már saját maga a csizmáját felhúzni, önmaga teljes ellátását már nem tudta elvégezni, akkor már tehertételként szerepelt a családja számára, emiatt, mint valaha a görögöknél a nem kívánatos személyeket ledobták a Tajgetoszról, hasonló módon jártak el a hősmondákban szerepelő idős betegekkel ők is, csak nem a Tajgetoszról lökték le őket.
Dr. Gál Edit történész „Orczi István, a jászkunok főkapitánya” című előadása sok értékes adalékkal gazdagította történelmünket. Orczi István 1667-ben született. Igen sok fordulatot talált a történész az életében. Úgy gondolom, hogy bőven megérné, ha életének sok-sok, szinte ellentmondásokat is tartalmazó mozzanatait regényalakban valaki megírná. Orczi István 1749-ben halt meg.
Papp Izabella levéltáros a „Vándorkereskedőkből redemptusok—A föld szerepe a jászkunsági görögök karrierjében” címmel ismertette a korabeli kereskedők tevékenységét, gondjaikat.
Szikszai Mihály levéltáros „Így utaztak hajdanán. A Jászság és a Nagykunság úthálózata a reformkorban” címmel tartott egy nagyon szép, érdekfeszítő előadást. Elmondta, hogy az ú.n. utak tulajdonképpen nem is léteztek. Amikor esős idő rájött az utasokra, jó fekete, agyagos úton, akkor bizony nagyon megküzdöttek az utazással. Sok esetben tengelyig érő sárban kellett haladniuk, amely utasokat, lovakat kimerítő cselekvést jelentett. Mindezek tetejébe még az is előfordulhatott, hogy rablóbanda támadta meg őket, kifosztotta, lovaikat elvitte, az utazókat pedig megölte. Tehát egyáltalán nem volt veszélytelen akkoriban egy utazás. Levéltári adatok bizonyítják, hogy többen az utazásuk előtt megírták a végrendeletüket, ugyanis egyáltalán nem volt biztos, hogy épségben haza fognak jutni.
Sólyom János
