Ma délelőtt volt szerencsém sokadmagammal részt venni a Petőfi Túrakör szervezésében a Mizsei Óriás túraút avató túráján. Gyönyörű napsütés mellett, remek társaságban Mizse vadregényes dűlőútjain sétáltunk, számos helyi nevezetes vénebbnél vénebb fát, csárda-romot, régi országutat, kiszáradt tómedret láttunk, legelők és erdők közt bandukolva, visszaérve a minden értelemben feltámadásra váró Pusztatemplomhoz, ahonnan indultunk, s ahol hideg italok és meleg bográcsos várt minket!
Bárki, aki kihagyta, bánhatja. Mert a túra megtételét ugyan pótolhatja, de a jó társaság pótolhatatlan!
Gyülekezünk
Ennyien voltunk (plusz pár fotós). Valaki számolja meg!
Az útvonal létrehozásának három főkolomposa
Elindultunk
Nem csak Süsü szereti a vadkörtét!
Mizsei óriás - méretarányként emberek és autók... nem egy bonsai méret!
Fákat ölelgetni nem csak átmulatott éjszaka után hazafelé menet szoktak...
A kép közepetájt a lombkoronából kiemelkedő nagy fát is megnéztük, sajnos haldoklik.
A másik idős óriástölgy, mellette a pusztai harciegér áldozata.
Polgármesterünk alkalmi sétabotjaival.
Az egykori tómeder
Lókötőfa. Nagyobb fajta lovak megkötésére is alkalmas.
Az egykori csárda romja. Nem a buli volt ekkora, hanem a hanyagság.
A régi országút nyomvonala még nyomokban fellelhető.
Ezek a lovak is rég láttak ennyi embert egyszerre...
Rákanyarodtunk a Pusztatemplomhoz visszavezető Kónya-dűlőre.
Ez várt minket!
Jólestek a melegben a hűtött italok is!
