2013. július 6-án Kiskunfélegyháza külterületén a „Haleszban”, egy nagyszabású aratóversenyt rendeztek. Az aratóversenyen a jelentős számú érdeklődő, fellépő bizonyítja a rendezvény létjogosultságát.
A déli szomszédaink aktív részvétele szíves vendéglátása jóleső érzéssel töltött el bennünket. Egy hatalmas nagy házi sütésű kenyér kínálkozott kóstolásra, amelynek nem tudtunk ellenállni. A régi, több évtizeddel ezelőtt sütött kenyér íze jutott eszembe erről, mert nem csupán a külseje volt hasonlatos a régi kenyérhez, hanem az ízén kívül még fontos elmondani azt is, hogy a kenyér foszlósan is fogyasztható volt.
A kenyér mellé kínáltak még rántottát, sült húst, sült szalonnát is. Talán mondanom sem kellene, hogy voltak kíváncsi emberek, akik szívesen megkóstolták a hagyományos ételeket, kovászos uborkával.
A kedves vendéglátást fokozta egy szalmakalapos hegedűs, aki ráadásul még jól is játszott. Egy kicsit mi is besegítettünk a régi dalok éneklésébe, amely igen nagy vonzerőt jelentett mások számára is. Hirtelen sokan lettünk, igen vidáman énekeltünk, sok népi ruhába öltözött leány, asszony, férfiember nagy egyetértésben népdalokat énekelve, szép hegedűszó kíséretével.
Egy hagyományos verőléces cséplőgép lett beállítva és beüzemelve a búzatáblán, amelyet ugyan nem gőzhajtású erőgép hajtott meg, hanem már egy traktor, széles lapos szíjjal.
A cséplőgép mellett több érdeklődő ember gyűlt össze, ahol megvitatták a cséplőgép működését, összevetették a mai kombájnozással. Belehallgatva beszélgetéseikbe, igen jó véleményük van a mára már nem használatos cséplőgépekről. Egyik népviseleti ruhába öltözött asszony azt mondta, hogy az ő férje ilyen gépen dolgozott, méghozzá fent a gépen. Ő volt az az ember, aki a gép tetejére felrakott kévéket bejuttatta a gépbe, miután elvágta egy nagyon éles késsel a szalmából font kévekötelet. A cséplőgépbe az ún. etető ember rakta be a kévéket egy nagyon gyorsan forgó fa lapátos ventilátor lapátjai közé. Igen balesetveszélyes munka volt ez.
A kapitány urak szívesen elbeszélgettek a megjelent emberekkel. Kiskunfélegyháza polgármestere is szívesen fogadott minden kedves vendéget. Felhívta figyelmünket az igen népszerű, finom aratópálinka kóstolására is.
A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány közismert személyt : Kapus Krisztián, (polgármester), Fábián József (jászkun főkapitány), Illési Ádám (volt nagykun kapitány), Bolla János (jászkapitány),
Bánkiné dr. Molnár Erzsébet, (Nyugdíjas múzeumigazgató, író, jelenlegi Jászságért kitüntetett stb.) Ván Jenő (kiskun kapitány)
A megjelentek részt vehettek egy olyan lovasbemutatón, amelyiken szinte akrobatikus, nagy bátorságot, ügyességet, fizikai erőt igényelő gyakorlatokat mutattak be a lovasok.
Olyan fergeteges sebességgel vágtattak a lovaikkal, hogy valóságos porfelhő keletkezett egy-egy gyakorlatuk után. A ló és lovasa között (mindegyiküknél) teljes összhang uralkodott.
Az ebéd után kerültünk sorra mi is, hogy egy kis népi dalcsokorral megörvendeztessük a megjelenteket. Ilonka néni először a „Magos a rutafa” című népdalt énekelte el, nagyon szépen. A többi dalokat közösen énekelték citera kíséretével.
A legnagyobb sikert a fergeteges gyorsaságú táncokat lejtő néptáncosok aratták, akik szép népi ruhákban, pontos összhangban táncoltak.
Ezután már a főzőverseny eredményét hirdették ki, amely után már mi elindultunk haza.
Kellemes érzéssel távoztunk az aratóversenyről.
Sólyom János
