2014. október 18-án Lajosmizsén a Művelődési Házban egy rendhagyó író-olvasó találkozón vettem részt.
Kellemes érzést váltott ki belőlem már maga az íróra való várakozás előkészülete. Teljes csendben fogadta az írót az érdeklődő felső tagozatos iskolások csapata. Szerintem kb. száz diák jött el és pisszenés nélkül figyelte, hallgatta az író beszédét. Jó ötletnek tartom, hogy a könyvtáros leányok a díszterem közepére leterítettek egy nagy szőnyeget, amelyre leülhetett legalább 40-50 diák.
Tetszett, hogy az író közvetlen közelébe ment tolószékével az ülő diákokhoz, akikről Arany János A WALESI BÁRDOK című verséből a
„Áll néma csend, légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik ”
rész jut eszembe, mert olyan csendben, szinte megszeppenve ültek mind a szőnyegen, mind a székeken, hogy még ilyet nem is láttam.
Az írót Varga Mária mutatta be és kérdéseivel a szerény írót– legalább részben– rávette munkásságának ismertetésére. Sokat írt Robin Mash írói álnéven, igen nagy sikerrel.
Számára igen közel állnak a sci-fi és a fantasy regények, novellák.
Ért néhány meglepetés : Böszörményi Gyula, aki 1964-ben született, kétévesen izomsorvadásos betegség támadta meg, olyan aktívan, termékenyen kezdett írni 10 éves korától, olyan szinten, hogy amint irodalmi tevékenységét, ill. annak egy szeletét ismertette, kiderült, hogy egy jelentős talentummal rendelkezik, amelyet jó hatásfokkal kihasznált.
Annak ellenére, hogy betegsége miatt Egészségügyi Gyermekotthonba kényszerült, az írói fantáziáját megcsillogtatta, viharos sebességgel írt cikkeket, novellákat.
Müller Péter Sziámi javaslatára írni kezdett gyermekek részére is. A Gergő sorozatával igen nagy sikert aratott.
A Magyar Rádió Gyermekosztálya részére is dolgozott Szentmihályi Szabó Péter hangjáték sorozatában. (Talán már mondanom sem kellene, nagy sikerrel.)
A Komédium Színház éveken át játszotta a Kucó című monodrámáját.
Az elismerésének egyik bizonyítéka a 2007-ben neki ítélt József Attila díj.
Közvetlen, őszinte beszéde bizalmat váltott ki a hallgatóságból. Egészségi állapota ellenére a szinte páratlan sokoldalú irodalmi tevékenysége, annak minősége, valamint mennyisége példátlan.
Böszörményi Gyula a betegsége miatt ugyan tolószékbe kényszerült, de szellemi ereje, talentuma, írói képzelete fényesen ragyog! Nagyon sok embernek örömet jelentett eddig is és jelenteni fog a későbbiekben is a fáradhatatlan munkabíró képességgel megáldott írónak a cikkei, novellái, regényei, népmesei elemekkel felvértezett írásai, meséi.
Elgondolkodtató, hogy szellemi erejével milyen hatásosan tud élni, milyen tömegeket tud bevinni az olvasók táborába. Ide tartozóknak értem a színdarabjainak, a hangjátékainak a megtekintését, meghallgatását is. A most készülő regényében a tatárjáráskori időkben játszódó eseményeket dogoz fel történelmi hűségben.
Egyes epizódja kifejezetten jól mutatja meg humorérzékét, szerénységét. Pl. Női álnéven is sokat írt. Egy hölgy a következőt mondta neki : Bizony ilyen dolgokat, amilyeneket ebben a regényben olvashatunk, világosan látható, hogy ezt csakis nő írhatta!
(Ő nem mondta meg neki, hogy ez a bizonyos nő az nem más, mint saját maga)
Jó ötlet a részéről, hogy egy-egy eseményt valós helyre tesz be, olyannyira, hogy a legapróbb részletet is megfigyelve, megfigyeltetve ábrázol, így ha valaki elmegy a helyszínre, akkor meggyőződhet arról, hogy az valóban ott van és úgy van, amint ő ezt leírta. Ezt úgy sikerül megtennie, hogy elküldi valamelyik barátját, akit megkér arra, hogy mit, miket fotózzon le, amelyet azután Ő pontosan megfigyel, felhasznál írásaiban.
Minden jót kívánok Böszörményi Gyulának, kívánom, hogy még sok cikket, novellát, regényt írjon, amelyben nem csak egyedül Ő maga lesz, akinek öröme telik ezek írásában, hanem mindenkinek, aki hozzájut bármely írásához!
Róla elmondható, hogy gazdagítja irodalmunkat, színesíti az írások által elérhető élménytárat, megindítja az olvasók, hallgatók fantáziáját.
A mesék világát új színfolttal gyarapítja, más szemszögből figyeli a mesevilág szereplőit.
Valahogyan az az érzésem, mintha egy zenekarban lévő hangszerek már többen lennének, bővültek volna, színesebben, többrétűen tennék élvezetesebbé a zenét a számunkra.
Köszönöm, hogy eljött hozzánk Lajosmizsére!
Biztos vagyok abban, hogy sok fiatalban felpezsdítette a tettvágyat, valami jó cél érdekében történő igyekezetet.
Lajosmizse, 2014. október 18.
Sólyom János
Dudás Klára – művház – képei
A fotókat és a cikket köszönjük!
