2014. szeptember 16. kedden lebontotta a MÁV a klábertelepi vasútállomást.
Rigó Pál fotója
Az épület nagyjából 100 éves volt, hiszen maga a Lajosmizse-Kecskemét vasútvonal is 100 felett jár.
A rendszerváltás után, a klábertelepi ipartelep megszűnése után jelentősen csökkent az állomás fontossága, az iparvágányt nem használták már, így a váltót sem kellett kezelni.
Egy darabig a régi állomásfőnök lánya még benne lakhatott, de később a MÁV nem engedte meg neki, így kiköltözött. Jöttek ugyan még lakók, de hamar lakatlanná vált az épület. Amikor megszűnt az utasforgalom ezen a vonalon, az állomásépület sorsa végképp megpecsételődött: a rossz közbiztonság miatt apránként elkezdték fosztogatni. A fémet, a fát…
Hiába nyílt újra a szárnyvonalon az utasforgalom, a fosztogatás nem maradt abba. Elkoptak a nyílászárók, az ajtótokok, ablakkeretek is. Végül a gerendák, és a téglák is tolvajok zsákmányává lettek.
Az utolsó szalmaszál egy szociális szövetkezet volt, 2013-2014-ben. Jómagam leveleztem a MÁV-val. Most 60 nap, újabb 30, választások, újabb 60 nap, most 90, újabb 30. Telt-múlt az idő. A tolvajok meg dolgoztak. Kieszelték, hogy ha berogyasztják a tetőt, akkor veszélytelenül lophatják ki a téglákat az épületből. Hiába szóltunk a MÁV-nak, hiába a rendőrségnek. A támaszgerendákat kilopták, a gerendák alól a felső téglasort kilopkodták, majd kötéllel meghúzták. megrogyott a tető, rádőlt a kémény. Ekkor a szövetkezet elnöke úgy döntött, már nem gazdaságos megmenteni az épületet, mert új tető is kellene rá.
Újabb pár hónap múlva MÁVosokkal futottunk össze, két hete. Azt mérték fel, hogyan bonthatják el az omlásveszélyes épületet. Akkor azt mondták, hogy annyi kellett volna, hogy az önkormányzat helyi védettség alá helyezze a történelem eme darabját. Akkor nem bontanák el. De ilyen nem történt. Jöttek a gépek. Az épület falai még a bontáskor is tökéletesen stabilan álltak. A régi mesterek kiváló munkát végeztek.
Az épületből szinte semmi sem maradt. Oda lettek a szépen faragott gerendák, amiken még mindig tartotta magát a régi-régi zöld festék, oda lettek a téglák. Múltunk eme darabja elveszett örökre, csak a képek maradtak, és az emlékek.
Ezt nem hagyhatjuk többé!
