Vadonlakók a lajosmizsei “vadonban”

Menedéképítés tűzrakással

Kedves Olvasók, a következő sorokban a ceglédi Vadonlakó Szakosztályos ifjoncok beszámolóját olvashatjátok arról a kellemes napjukról, amikor Lajosmizsére kimentek Tomival és építettek egy gyémánt menedéket illetve tűzgyújtást gyakoroltak.
Reggel viszonylag korán keltünk, főleg Török Tomi és Vrabecz Marci, hisz nekik más városból kellett utazniuk először Ceglédre, hogy együtt eltudjunk menni Lajosmizsére. Délelőtt igazából az utazásról szólt szinte, hiszen nem akartunk korán indulni túlzottan, így úgy döntöttünk becélozzuk a deles megérkezést. Sajnos a vonatunk késése miatt lekéstük az eredetileg tervezett buszunkat, mellyel Kecskemétről mentünk volna Lajosmizsére, de ez se vette el a kedvünk és lelkesedésünk, hiszen nagy szerencsénkre 15-20 perc várakozásra meg is érkezett a következő autóbusz, melyen már vígan utazhattunk is Lajosmizsére. Késő délelőtt érkeztünk a városba, majd kis bolyongás után sikerült megfejtenünk merre is kellene menjünk pontosan. Ebben igazából az volt a csavar, hogy Tomi úgy gondolta próbára teszi képességeinket és nem ő vezet el oda minket, hanem előre előkészített feladatok elvégzése után kellett megtalálnunk a megfelelő utat, mellyel megérkezhettünk Lajosmizse szélén található erdőbe. Itt több természetes menedéket is találhattunk, hiszen valakik már jártak ott előttünk, akik ha jól tudjuk Csabi „fiai”voltak és hagytak ott nekünk 3 féle menedéket is, egy kutyaól menedéket és két olyan menedéket, melyben 2-3 féltetős bázis volt található. Ezek fűthetőek voltak, így hát nem is volt sok gondolkozási idő, mire rájöttünk, hogy a legalkalmasabb ezekben letelepednünk, hiszen könnyedén rakhattunk tüzet bennük és ihattunk finom meleg teát ennek köszönhetően.


Neki is álltunk hát a munkának, először a menedék készítésének álltunk neki. Tomi felelevenítette a programon már megtanult gyémánt menedék építésének lépéseit. Így hát először kerestünk egy helyet, ahol kényelmesen elfért egy 3*4 méteres ponyva. Majd ezt a területet nagyjából kitakarítottuk és eltüntettük a fákról lehullott leveleket. Neki is álltunk a tényleges munkának, mindenki keresett először cöveknek alkalmas botot, majd miután mind a hatot beszereztük, a késeinkkel nekiálltunk faragni azokat, hogy könnyedén a földbe szúrhassuk azokat. Ebből sajnos nem vette ki mindenki a részét, ugyanis mi 4-en voltunk, de csak három darab késünk volt, mely alkalmas volt ilyen fajta munkálatra. De az se maradhatott ki a munkából aki nem faragott, őt elküldtük 2 darab körülbelül egy méteres egyenes botért, hogy ezzel alakítsuk ki a mi kis menedékünk ajtó részét. Miután minden alapanyag elkészült neki is fogtunk az összeállításnak, több kevesebb sikerrel, ugyanis Tomi először úgy szerette volna, hogy emlékezetből tegyük meg mi ezt, sajnos kisebb kudarcba fulladt, bár az alakja viselhető volt, de nem lett túlzottan feszes a történet. Próbálgattuk másképp, hogy nem azokba a lukakba tesszük, de mint kiderült első alkalommal csináltuk jól, csak szimplán kimaradt az a rész, hogy a legvégén az összes cöveknél húzzunk rajta még egy kicsit, hogy ezáltal is erősödhessen a ponyvánk feszessége. Eközben Tomi előkészült nekünk tűzrakáshoz, hogy bemutathassa szerinte milyen anyagokat tudunk használni a legproduktívabban.
Mielőtt még mi is nekiálltunk volna a tűzrakáshoz, előbb a már előkészített anyagokat bemutatta nekünk Tomi. Itt több megoldást is láthattunk, mint természetes mint mesterséges anyagokat is egyaránt. Hozott tampont, hogy láthassuk lányoknak milyen hasznos is ez a kis eszköz és milyen egyszerű azt begyújtani. Keresett az erdőben fatwood-ot és megmutatta az is mennyire alkalmas ezen célra, sőt a saját kis „gyári” fatwood-ját is megmutatta. Mindegyik jól teljesített, hisz remek példát mutatva elegendő élesztéket készített elő, hogy egy működőképes tüzet rakjon.
Így hát mi is neki álltunk beszerezni a tűz alapját, a tűz szívét. Mivel nem volt megszabva mily módon tegyük ezt, először közösen kezdtünk el egy tüzet megrakni, ám Tomi hamar ránk szólt, hogy jobban kedvelné azt a lehetőséget, hogy mindenki magának gyűjtsön és rakjon tüzet, aztán ha az nem megy meglehet próbálni együtt, majd végső soron ő is beáll a történetbe. Mindenki neki állt a dolognak, hiszen azért így ősz végén tél elején azért nincs már túlzottan meleg és jól esik az embernek egy kis melegség, nem beszélve a tűz ropogásának kellemes és megnyugtató hangjáról. Pipicz megpróbálkozott az új késével tollaságat faragni, míg Bendi inkább egy kis fatwood után nézelődött (ami a fenyvesben nem nagy kihívás, bármerre néz fatwood fatwood hátán – a szerk.), amit talált is. Mindenki előkészítette a maga kis tűz alapanyagát, melyet Tomi meg is nézett, és ha úgy érezte előszeretettel mondta, hogy még kelleni fog egy kis faforgács, vagy bármi más. Hasznosnak bizonyult az hogy megtanultuk, hogyan is kell ütőfázni, hiszen így könnyedén apríthattuk a fát, hiszen a belseje a legtöbb esetben sokkal szárazabb volt egy-egy ágnak mint a külseje. Miután úgy éreztük most már biztos sikerrel járhatunk neki is álltunk egyesével begyújtani. Ezt több kevesebb sikerrel tettük. Tomi közben próbálta mondani, hogy szerinte hogy volna érdemesebb csinálni, de sajnos még így sem sikerült a legtöbbünknek elsőre, bár Pipicz egész szép tollaságat készített és Bendi fatwood kupaca is szépen égett, még se sikerült úgy ahogy azt elsőre elképzeltük. Ennek ellenére a lelkesedésünk nem hagyott alább, Marci előállt azzal, hogy mi volna, ha inkább együtt csinálnánk és mindenki bedobja a közösbe amije van. Pipicz tollaságával, Bendi fatwoodjával Török Tomi faforgácsával és Marci apró és vékony fahasábjaival már másképp álltunk neki a dolgoknak. Tomi még annyit hozzá tett, hogy azért ő előtte még gyűjtene még egy keveset hogy biztos sikerrel járhassunk. Így a végére egy egész nagy mennyiségű éleszték és tüzelni valónk lett. Neki is álltunk a próbálkozásoknak, a szabály egyszerű volt, mindenkinek egy szikrányi esélye volt, majd körbe, így többször is tudott mindenki próbálkozni, de végül Török Tominak sikeresen belekapott és szerencsére nem kezdett el mindenki kapkodva rádobálni dolgokat, hanem hagytuk, hogy már ő vigye végig a történetet. Bár sajnos kudarc lett, utána Marcinak is lángra kapott a szikrája egy kis Sz. Tomi féle „gyári” fatwood után, itt már közösen pakolgattuk rá értelemszerűen. Ennek meg is lett a gyümölcse és sikerült egy tüzet raknunk. Ennek köszönhetően mindenki új erőre kapott és felpörgött. Ezt már csak az koronázta meg, hogy Sz.Tomi előkapott a táskájából két csomag pillecukrot, mint jutalom falatka. Bár egy kikötése volt, előbb a szalonnát amit hoztunk kellett megsütni, majd csak utána jöhetett a desszert.
Egy szuper délután után fáradtan elindultunk haza, immáron célirányosan és tudatosan a buszmegállóba, kicsit rosszul érintett a dolog minket, hogy még Kecskemétet is meg kellett látogatni abból az okból, hogy Ceglédre ritka a közvetlen járat busszal. De végülis emberi időn belül este 7 órára besiklott az IC-nk kedves városunkba. Majd miután mindenki haza ért és megfürdött jöhetett egy nagy chatháború a srácokkal. Mellyel eljuthattunk szövegünk végső sorához.
Köszönjük a lehetőséget Tominak, illetve az egész Minden Ami Bushcraft csapatnak, hiszen nélkülük sosem ismertük volna meg ezt a remek hobbit.
Készítették:

Vrabecz Márton

Pipicz Ádám

Szabó Bendegúz

Török Tamás

Egy másik helyszínen készült korábbi videó:

 

Kategória: Friss, helyi, sport | A közvetlen link.